A Fény és árnyék meséje a napfényes oldalon kezdődik. Mária (Bulla Elma) ünnepelt színésznő, gazdag férfi felesége, két szép gyermek édesanyja. Nagylelkű és segítőkész: pártfogásába vesz egy fiatal lányt, Évát (Nagykovácsi Ilona), aki maga is a színi pályán próbál érvényesülni. Ő az élet árnyékos oldaláról indul, szoba-konyhás külvárosi lakásból, az örökös főttkrumpli-vacsorák, a szegénység miatti megaláztatások világából.
Mária meghívja a lányt csodálatos Balaton-parti nyaralójukba. A szakmai tanácsokon túl legszebb ruháit is kölcsönadja neki, és nagy társaságot hív egybe, hogy az újonnan fölfedezett bemutatkozhasson a szakma előtt. Míg a színésznő-Máriát a film elején Szent Johanna szerepében ismertük meg, Éva először egy erdélyi népballadát énekel, később – igazi karakterének megfelelően – szexis dizőzként tánccal, operett-dalokkal bűvöli a villában egybegyűlteket. A győzelmet érzékelve a kemény és célratörő teremtés úgy véli, a siker és a luxus most már „saját jogán” is kijár neki, s mindezek megszerzésének általa vélt leggyorsabb módját választja: elcsábítja Mária férjét, az éppen kellően deresedni kezdő Déry Gábort (Ajtay Andor).
Az asszony jószerivel még föl sem fogta férje hűtlenségét, amikor újabb, végzetes csapás éri: két gyermeke belefullad a Balatonba. A tragédiától testben-lélekben összetörten, emlékeit idézve jár a házban, mígnem a férfi megsokallja a szűnni nem akaró bánatot, s végleg elhagyja. Nem csinál titkot abból sem, hogy ezután az ifjú színésznővel folytatja az életét.
Magányos Balaton-parti sétái során Mária egyszer betér a tihanyi apátságba. A gyerekkórus énekétől enyhül a fájdalma, a plébános pedig karitatív segítséget kér tőle: két árván maradt fiúcskát kellene magához vennie. A villa és a kert lassan megint benépesedik, újabb és újabb gyerekek veszik birtokukba. Ahogy szaporodnak a kiságyak, úgy tünedeznek el a festmények és a szőnyegek, a hajdani jólét rekvizitumai. Még a park növényritkaságai helyébe is krumplit, káposztát ültetnek – a gyerekeket etetni, ruházni kell. Csak a legkedvesebb virágokból, a rózsákból marad néhány tő, emlékeztetőül a jobb napokra.
Mária életének újra van értelme. Csöndes derű veszi körül, ha nem is a régi boldogság, a művészet és a gazdagság fénye, de fény. Volt férje az ellenkező utat járja. A kis színésznőnek nem erénye a hűség, anyagi követelőzéseit pedig egyre nehezebb kielégíteni. A férfi kártyán próbál szerencsét, de veszít. Amikor az adósságot rendezné, kiderül, hogy a hölgy már régen kiürítette a trezort is. Kiút nincs, marad az alkohol, az önpusztítás.
Vagy mégsem?
Sok év múltán a férj megjelenik régi otthonának kapujánál. Nem autóval jön, mint hajdanán, csak gyalogosan, s láthatóan hosszú út áll mögötte. Félve közelít a kerten át Máriához, aki a ház előtt üldögél az őszi alkonyatban. Az asszony nem lepődik meg, talán éppen erre az érkezésre vár évek óta. Megbocsátó öleléssel vonja magához a férfit, s most már egymást átölelve nézik az esti Balaton fényeit.
Utolsó hozzászólások