Utolsó hozzászólások

Címkék

Címkefelhő

Kapcsolat

Engedély

Creative Commons Licenc

2013.04.15. 01:00 City Mouse

Egérutak, III. rész

Chapter Three: Insel Rügen

 Vagy két éve vagyok adós ezzel a történettel, most megpróbálom törleszteni az adósságomat. 1969-ben az NDK-ban nem csak a repülőgépeknek lettem örökre elkötelezett híve. De ne szaladjunk előre, vegyük szépen sorjában!

1968-ban édesapám lekeverte nekem élete egyetlen pofonját. Tudom, sokan felsóhajtanak, hogy kár volt ilyen takarékosnak lennie, sokkal hasznosabb lett volna, ha többször rendesen eltángál, de az az egy tasli is bántotta őt haláláig. Augusztus 20-a volt, délelőtt, gyönyörűen sütött a nap, én pedig játszani szerettem volna vele és nem vettem észre, hogy mennyire ideges. Később a munkatársaival összegyűltek az MTA Filozófiai Intézetében és határozott hangú közleményben ítélték el az intervenciót. Persze óriási botrány lett belőle. Lefokozni, kirúgni, felnégyelni... (Csupán érdekességként: soha ki nem találnátok, végül ki védte meg őket: Aczél György. Igen, ő.) Édesapám nem várta meg a paláver végét. Fogta magát, és kihasználva egy engedélyezett, jóváhagyott (beküldtött, visszaküldött, félretett, elveszített, megtalált, kivizsgált, újra elveszített, három hónapra tőzeg alá temetett és gyújtósként hasznosított) tanulmányi ösztöndíját és lényegében az NDK-ba emigrált. A tanulmányi idő tetszőleges számban és időre megszakítható volt, így hol kiutazott az NDK-ba, hol hazajött egy-két hétre, úgyhogy végül közel egy év lett a hat hónapból. 1969 nyarán aztán, ahogy meséltem, fogta az egész családot és elvitt bennünket a Rügenre nyaralni.

A nyaralás a Balti-, vagy az Északi-tengernél a németeknek maga lehet a földi paradicsom, bárki másnak minimum fenntartással kezelendő. A problémát oly gyönyörűen fogalmazza meg Fellini az Amarcord című remekművében:

Emlékeztek az állig begombolkozott Zoltai-fiúk fényképére a két évvel ezelőtti posztból? Ha a látószöget szélesebbre húzhatnánk, ott, azon a szélfútta, didergős parton is vidám németeket láthatnánk, amint a tengerpartot rendeltetésszerűen, strandolásra használják. Erre még visszatérek. Nézzük előbb magát a szigetet! Pár kép találomra, minden rendszer nélkül, teljesen ötletszerűen.

01Kreidekueste-bei-Jasmund.jpg

A Kreideküste ("krétapart") Jasmundnál

02Steilküste-bei-Ahrenshoop.JPG

Ahrenshoop

03Weststrand-bei-Ahrenshoop.jpg

Út a dűnéken át a terngerpartra (a Weststrand Ahrenshoopnál)

04Ostseestrand-Goehren.jpg

A göhreni strand, az obligát strandkosarakkal

05fruehling.jpg

A strandkosár a havas-hűvös márciusban is jól működik

06Prerower-Weststrand.jpg

A Weststrand Prerow közelében (nyáron kicsit barátságosabb)

07bunker.jpg

A második világháború emlékei: bunker maradványai a tengerparton

08Sellin.jpg

Békebeli fürdőház Sellinnél (és persze a strandkosarak, mint mindenütt)

09ProraLandseite.jpg

A Prorai Kolosszus utcafrontja (Proráról bővebben ITT olvashatsz)

10U-boot-Museum-Sassnitz.jpg

A sassnitzi tengeralatjáró-múzeum (na jó, ez '69-ben még nem volt, minden más igen)

11Schifferkirche-Ahrenshoop.jpg

A Hajósok Temploma, Ahrenshoop

12Groß-Zicker-Pfarrwitwenhaus-(1720).jpg

Pfarrwitwenhaus (a lelkész özvegyének háza), 1720-ból (Groß Zicker)

13Leuchtturm-Hiddensee.jpg

A Hiddensee-i világítótorony

Ja, és hogy mi volt a másik dolog, ami nagyon bejött a repülőgépeken kívül? Hát a ruha nélküli fürdőzés élménye. A németek Freikörperkulturnak (FKK) nevezték, mi nudizmusnak. Ezt a szót azóta sem szeretem, máig rossz a hangzása itthon, a naturizmus finomkodó eufémizmus, hirtelen nem is tudok jó terminus technicust a ruhátlan strandolásra. Ami, ne tessék fütyülni, kérem, igenis jó. A ruha nélküli úszás a magzati állapotra emlékeztet (még a 16 °C-os Balti-tengerben is). Higgyétek el, kicserél. Ha meg már az úszáshoz nem vettünk fel ruhát, akkor a napozáshoz végképp fölösleges. Ennyi az én ideológiám.

Akkor és ott, az NDK-ban volt egy másik olvasata is a dolognak. A rendszer csak tűrte, de nem igazán támogatta az FKK-t. Az FKK strandra járni, ennek volt egy megfoghatatlan rendszerellenes éle, ami akkoriban rendkívül népszerűvé tette a dolgot. 1) a "textiles" (értsd: nem-FKK) strandokon fel kellett öltözni, 2) mindenütt másutt szabad volt az FKK. Ebből az lett, hogy az egész Keleti-tenger part egy nagy FKK volt, gyakorlatilag bárhol sétált ki az ember a tengerpartra, máris nekivetkőzhetett.

das_Magazin_1963.jpg

Gerhard_Vetter_1968_1.jpg

Gerhard_Vetter_1968_2.jpg

Gerhard_Vetter_1968_3.jpg

Gerhard_Vetter_1968_4.jpg

Gerhard_Vetter_1968_5.jpg

A kedvenc FKK-sztorim:

Johannes R. Becher expresszionista költő, civilben Walter Ulbricht kultuszminisztere nem igazán volt a Freikörperkultur híve. Rendszeresen dühöngött a Keleti-tenger partján heverésző pucér testek látványán. Egyszer hangosan ráförmedt egy napozó asszonyra: "nem szégyelli magát, maga vén disznó?"
Néhány héttel később egy nagy, országos díjátató ünnepségen a kitüntetettet magasztaló beszéde elején az általa "drága Annám"-nak titulált ünnepelt félbeszakította: "neked, Hans, maradok a »vén disznó«".
Anna Seghers volt az.

Klaus_Ender_1966.jpg

Aktfotók:
1: das Magazin, 1963
2 - 6: Gerhard Vetter, 1968
7: Klaus Ender, 1966

Szólj hozzá!

Címkék: fotó utazás berlin história édesapám csajos téma egérutak


A bejegyzés trackback címe:

https://route66.blog.hu/api/trackback/id/tr15216676

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.