Utolsó hozzászólások

Címkék

Címkefelhő

Kapcsolat

Engedély

Creative Commons Licenc

2012.03.13. 14:15 ZöPö

Virtuális múzeum: az első modemem

A modem (a modulátor és demodulátor szavakból összetett szó) egy olyan berendezés, ami egy vivőhullám modulációjával a digitális jelet analóg információvá, illetve a másik oldalon ennek demodulációjával újra digitális információvá alakítja. Az eljárás célja, hogy a digitális adatot analóg módon átvihetővé tegye. (Wikipédia)

   Az első, még a TTL áramköröket is nélkülöző, diszkrét tranzisztorokkal megépített modem a kezemben 1983-ban mai szemmel nézve bazi nagy és durva nehéz, vagy tíz kilós szerkezet volt. Komoly műszerhez méltó dobozát decens strandkorlátkék kalapácslakk borította. Döbbenetes sebessége volt: 1200 baud. Az ELTE Alkalmazott Matematika tanszékének Múzeum körúti géptermében ketyegő R10-est bérelt vonal(!) kötötte össze a lágymányosi, akkor még létező BEAC pálya melletti központ R40-esével.

R10, R20, R40 = A harmadik generációs számítógépek korszakára esett a KGST által indított nagy számítástechnikai projekt az IBM-360-as (embargós, COCOM-listás) gépcsaládhoz hasonló kiépítésére (ESzR = Egységes Számítástechnikai Rendszer, oroszul ЕС = Единная Система. A család tagjait és részegységeit az egyes tagországok gyártották.

A cél az lett volna, hogy a Múzeum körúton az R10 által beolvasott lyukkártyák szövegét az R40, mint programot futtassa, majd az eredményeket visszaküldje, azaz, az R10 terminálként működött volna. De csak volna, mert hiába a bérelt vonal, a Magyar Posta akkori szolgáltatási színvonalán reménytelen vállalkozás volt még a "szédületes" 1200 baud (4800 bit másodpercenként) sebességen is. A nyolcvanas évek végére viszont már az országban voltak a jobbnál-jobb mikroszámítógépek, mint a nyolc bites C64, ZX SpectrumEnterprise vagy az MSX-platformúak, volt már az országban 16 bites Amiga és néhány PC, az internet viszont még nem volt elérhető, így népszerűek lettek a BBS-ek. A telefon-hálózatra viszont semmit nem volt szabad galvanikusan csatlakoztatni, így akusztikus csatolókat használtunk: mintha egy kanári adna le egy faxot úgy, hogy belefütyüli a dallamot a normál, szénmikrofonos telefonkagylóba... Na, az adatátviteli sebesség és a megbízhatóság így még rosszabb lett, mint azzal az ős-, 1200-as modemmel. De az volt, azt kellett szeretni.

A kilencvenes évekre aztán végre a MATÁV levált a Postáról és elkezdett "betárcsázós", telefonvonalon elérhető intertet-hozzáférést szolgáltatni (ezzel a sztorival nem egy blogposztot, hanem egy egész történelemkönyvet lehetne megtölteni). Szükségem volt egy becsületes tempójú, megbízható modemre: íme, nekem ez volt az első:


Szép, színes dobozban érkezett

Mivel az "asztali PC"-t és a vele járó örömöket jó ideig kihagytam otthon és notebookot használtam, az első modemem nem a szokásos "szappantartó méretű doboz, mindenféle kábelekkel" volt, hanem egy notebookokhoz való, PCMCIA (ejtsd: picimaci, jelentése: "People Can't Memorize Computer Industry Acronyms") csatolófelületű kártya.


A dobozt 1996. június 24-én csomagolták be, én még azon a nyáron ki

A jókora, közel A/4 méretű doboz tulajdonképpen majdnem üres volt. Tartalmazta az alig névjegykártyányi modemet a hozzá való telefonkábellel, néhány 3,5" floppyt driverekkel és segédprogramokkal a telepítéshez és némi reklámszemetet.


A dobozban főleg levegő volt

Ha már van modemed, csatlakozz a netre, gondolhatták a New Mediánál, mert ingyenes próbaórák lehetőségét és a beállításhoz szükséges floppykat csomagolták az eszköz mellé. Láthatóan az USA piacára szánták, sehova máshova, mert a három internetszolgáltató (AOL, Earthlink, Compuserve) közül az első kettőnek kizárólag ott volt szolgáltatása.


Így kellett a megfelelő slotba helyezni


Teljesen betolva csak a telefonkábel csatlakozója látszott ki. A két USB és az RJ-45 Ethernet csatlakozó a mostani notebookomon majdhogynem anakronizmus: az ehhez hasonló kártyákat olyan notebookokhoz szánták, amelyek nem rendelkeznek ilyen csatlakozókkal

A modem sebessége "alapból" 14400 kilobit volt másodpercenként, ez az MNP5 tömörítési protokoll segítségével tudta volna az analóg vonalon elvileg lehetséges 57,6 kbit/s maximumot. Soha, de soha, semmilyen eszközzel nem sikerült ezt a sebességet elérnem: a legjobb értéket, 52 kilobitet akkor mértem, amikor a MATÁV Krisztina körúti épületéből csatlakoztam.

És igen, ezzel a modemmel szabadultam rá az iNteRNeTTora meg úgy általában a magyar internetre, kevesek örömére, sokak nagy szomorúságára. :-) A tökéletes állapotban lévő modemet most 1 Ft-os kikiáltási áron árverésre bocsájtom, a befolyt összeggel az Oltalom Karitatív Egyesületet fogom támogatni.

7 komment

Címkék: gépház internet és számítógép história nyolcvanas évek


A bejegyzés trackback címe:

https://route66.blog.hu/api/trackback/id/tr474314274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kocog 2012.03.20. 06:42:40

Szia ZöPö,

az 1200 baud -ból hogyan jön ki 4800 bit/sec?

ZöPö_ · http://route66.blog.hu/ 2012.03.20. 09:15:19

@kocog: én sem értem, de ha rákattansz a "baud" szóra, akkor a wikipédia elmagyarázza. :-)

Körülbelül így képzeld el: egy síppal üzenünk, amelyik négy hangot (dó, re, mi, fa) képes kiadni. Ehhez a négy hanghoz két bitet tudunk rendelni:

dó = 00
re = 01
mi = 10
fa = 11

Vagyis, egy "fújással" két bitet lehet átvinni. Ezek az analóg modemek a kvadratúra-amplitúdómodulációt használták (jelentsen ez bármit is :-)), amivel egy fújással négy bitet lehet átvinni. Így jön ki a 4 x 1200 = 4800.

ZöPö_ · http://route66.blog.hu/ 2012.03.20. 09:24:49

Persze, lehet, hogy abban az ősrégi modemben kis kínaiak ültek, akik belekiabáltak a drótba. Ha azt kiabálták másodpercenként, hogy "nullász" vagy "egyesz", akkor 1200 baud = 1200 bit/sec, ha egy teljes (hétbites) ASCII karaktert kurjantottak át, akkor 8400. :-)

kocog 2012.03.20. 17:14:50

@ZöPö_:
Szia,
kétségtelen, így is lehet számolni. Nekem kicsit "marketingszagú". A bit/sec -ot a digitális oldalon számolod, míg a baud-ot az analóg vonalon. Szerintem nem fair, de ezen ne vesszünk össze. :-)
Biztosan le vagyok maradva, nekem a baud = bit/sec rémlik, ezt némileg meg lehet kavarni a start- és a stopbitekkel, amik tulajdonképpen csak szükséges rosszak, ahogy a paritásbitek meg CRC-k meg egyéb huncutságok is. Szóval lehet variálni, hogy egy kbaud átviteli sebességnél hány értékes bit is jut át a vonal túlsó végére.
Ha jól megkeverjük a málnaszőrt, eljuthatunk a gigabit és a gibibit közötti különbséghez is, de ez utóbbi szót ejtse ki naponta százszor az, aki kitalálta.

ZöPö_ · http://route66.blog.hu/ 2012.03.20. 17:56:47

@kocog:

> így is lehet számolni

Nem, csak így lehet számolni. :-) Tessék odafigyelni a definíciókra! Kedvenc fizikapéldám: minek nagyobb a sűrűsége, a tejnek vagy a tejfölnek? A helyes válasz csak és kizárólag a tej lehet: a tömeg/térfogat hányados a tej esetében nagyobb, meg hát ugye a tejföl onnan kapta a nevét, hogy a tej tetején úszik.

A baudrate és a bitrate mindketten az adatátviteli sebességet definiálják, de nem ugyanúgy. A "baud = bit/sec" egyetlen speciális esetben lehet igaz, egyébként csak egyenes arányosság áll fenn.