Utolsó hozzászólások

Címkék

Címkefelhő

Kapcsolat

Engedély

Creative Commons Licenc

2011.04.28. 22:00 ZöPö

Wolkenstrassen

Soha nem találjátok ki, mit csinálok vastag pulóverbe és vízhatlan anorákba bújtatva ezen a családi fényképen 1969 nyarán. Nos, nyaralok, mégis, mi mást tehetnék? Az NDK-ban, Rügen szigeten, Prerow városka közelében, a Weststrandon. Ilyenkor július közepén a Balti-tenger (Ostsee, ahogy ők mondják) akár 16 °C-ra is fölmelegszik. Sommerhitze - panaszkodnak ilyenkor a németek és meztelenre vetkőznek.

Persze, az állandó szél idővel kellemetlenné válik, különösen, amikor felkapja és hordani kezdi a finom homokot. A németeket azonban nem olyan fából faragták, hogy hagyják ilyen apró dolgokkal (még ha milliárdnyival is) elvenni a kedvüket a napozástól. A tengerpartjaik jellegzetes kelléke a strandkosár. Általában vesszőből, kosárfonott technikával készül, jellegzetes csíkos vászonborítással. Vannak igényesebb darabok, zárható rekesszel a kellékek éjszakai tárolásához, beépített lábtartóval, vagy készülhetnek a rattannál nemesebb fából. A strandkosarak bérelhetőek, egy napra vagy egy szezonra, a strandkosarasság olyan szakma, mint a Balatonon a lángosos. Vannak családok, akik a saját tulajdonú strandkosarat preferálják, a "van egy kosarunk a warnemündei strandon" felér a "telkünk van Agárdon" kijelentéssel. A bennünket Prerow-n vendégül látó famíliának még a kerjébe is jutott egy:

A könyvet a képen Peti olvassa, akkor még nem voltam ZöPö, ezt a nicket csak nagyjából egy év múlva ragasztották rám az osztálytársaim, amikor édesanyám ráhímezte a kék iskolaköpenyemre a monogramomat. Írni-olvasni viszont már akkor is tudtam, ebből semmi előnyöm nem származott, mert később sokat unatkoztam az iskolapadban. De nézzük csak, mit is olvastam én abban a prerow-i kertben álló strandkosárban?

Ez a nagyításnak az a szintje, amikor még nem esik szét a kép az ezüsthalogenidek kisebb-nagyobb pacáira. Szerencsére negyvenegy év távlatából is emlékszem a könyvre és emlékszem a fénykép készítésének perceire is. A bal oldalon egyenruhás stewardess néni mosolyog a kedves utasaira, a jobb oldalon pedig életem addigi hat évének leggyönyörűbb festménye: egy Il-14-es Interflug színekben, short finalen, a háttérben pedig az aranyló naplemente utolsó sugarai. Én voltam az, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a könyvet nem teszem le, sőt, ezt az oldalt külön fényképezzük le. Akkor és ott, azokban a napokban lettem szerelmes a repülőgépekbe.

Az NDK-ba mentünk nyaralni, édesapám előző évben egy tanulmányút alkalmából már felderítette, ő ragaszkodott ahhoz is, hogy repülőgéppel menjünk. Emlékszem az odatolt lépcsőre, amin felkapaszkodtunk a kabinba, emlékszem a turboprpopok látványára és dörgésére, a stewardess nénikre, akik felszállás és leszállás előtt színes celofánba csomagolt apró savanyúcokrot osztogattak: tessék sűrűn nyeldekelni, hogy a dobhártyák fájdalmas pattogását elkerüljük. Emlékszem még, hogy a gépek, amelyekkel először Berlinbe, majd onnan Barthra repültünk, Interflug-színűek voltak, de a típusukra egyáltalán nem. Mostanáig elintéztem azzal, hogy végig Il-18-as volt, így én még repülhettem ezzel a típussal. A napokban szóba került a történet (ha jók lesztek és ha Daniel Cohn-Bendit válaszol a neki írott levelemre, azt is elmesélem, hogy milyen apropóból). Édesanyám határozottan úgy emlékezett, hogy Berlin és Barth között kisebb géppel utaztunk. Hoppá! Lehet, hogy akkor nem csak az Il-18-as, hanem az Il-14-es is megvolt nekem?


(c) Copyright Petr Popelar - airliners.net

Utánanéztem kicsit és még érdekesebb felfedezésre jutottam. A barthi reptér 1200 méteres betonja nem is lett volna elég az Il-18-asnak. Továbbá: "Bis 1966 wurde Barth mit der IL-14 angeflogen, danach mit der AN-24." Hoppá! Az Interflug repült An-24-essel is, és ha mi '69-ben utaztunk, akkor már annak kellett Barthra vinni bennünket. "Im Inland wurden von der Interflug Leipzig, Dresden, Erfurt, Barth und im Sommer auch Heringsdorf angeflogen." Az utolsó bizonyítékot (ezzel kellett volna kezdjem) a német Wikipédia Interflug-oldala szolgáltatta: 1969-ben már rég nem is volt Il-14-esük. Így viszont 100%, hogy életemben kétszer is repülhettem An-24-essel.


(c) Lars Söderström - airliners.net

Olyan nagyon ne irígykedjetek, mondom, a színeken, a zajon és a cukorkán kívül ebből másra nem emlékszem.

A könyv címe viszont itt van az agyamban. Rákerestem, megtaláltam. Öt euróért a német e-bayen a tiéd lehet:

4 komment

Címkék: fotó utazás berlin és repülőgép édesapám járművek il 14


A bejegyzés trackback címe:

https://route66.blog.hu/api/trackback/id/tr952861752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vén betyár 2011.05.06. 12:24:47

Jók vagyunk, jók leszünk!Ha Daniel nem válaszol, akkor is...:)

ZöPö_ · http://route66.blog.hu/ 2011.05.06. 13:40:52

@vén betyár: OK, még a hétvégét megvárom. :-)

ZöPö_ · http://route66.blog.hu/ 2011.05.06. 13:44:28

@vén betyár: jaja, délelőtt olvastam, nagyon tetszett. Gondoltam is egy pillanatig, hogy be-backtrackelem ezt a posztot oda, "én így lettem repülőgépbuzi", de ellenkezik az elveimmel. :-DDDD

(Semmilyen módon nem növelem mesterségesen a személyes blogom látogatottságát, kizárólag az ismerőseim/barátaim körében, pl. facebook/iwiw.)