Utolsó hozzászólások

Címkék

Címkefelhő

Kapcsolat

Engedély

Creative Commons Licenc

2010.05.22. 18:45 ZöPö

Totál

Le kell tudjam ezt a posztot is, mert megígértem, de valójában nincs sok kedvem hozzá. A múlt héten ketten is szóvá tették, hogy hanyagolom a blogomat, hát itt a magyarázat, ilyen dolgok miatt. Az interlockban említettem: egy hete szombaton, a vélhetően utolsó költöztetős fordulók egyikén sikeresen sz*rrá törettem Edina Suzukiját. Felpakoltuk a plafonig, teletankoltuk a Margit körúti OMV kútnál, aztán hajrá, irány az Őrség. Egészen a budai alsó rakpart Halász utcai lehajtójáig jutottunk, ahol én engedelmesen megálltam az elsőbbségadásra felszólító táblánál és figyeltem, mikor tudok kihajtani a védett útra.

Közbevetőleg: ha a világ egyik legvédtelenebb autótípusának egy példányában utazol, mi az, amivel a legkevésbé sem szeretnél összeütközni? Az olyan triviális megfejtéseket, mint  a "pótos IFA" vagy "sóderszállító ZiL billencs" kihagyhatjuk".

Nekem egy Mercedes G terepjárót sikerült a s*ggünkbe begyűjtenem. Állítom, a sofőrje nem is látott bennünket, noha a rendőröknek azt mondta, igen, de azt hitte, hogy nem fogunk megállni, hanem kimegyünk egyből. Ha valaki úgy véli, hogy én hirtelen másítottam meg az elhatározásom és satuféket nyomtam a tábla előtt, kérem, gondolja végig: a rámpára hajtás nagyon szűk derékszögű fordulója és a macisajt közötti tíz méteren mennyire lehet felgyorsítani egy Swifttel, és mennyire lehet egyáltalán hirtelen fékezni azzal a típussal.

A lényegre térve: a tükörben még láttam, hogy nagyon hülye helyen van az a Mercedes-karika, de akkor már iszonyat csattanással nekünk is jött. Akkor pár pillanatig kívülről láttam magamat, ez valami sokk-reflex lehet, aztán "visszatértem" (Gen kommentárja: a RAM-teszt után sikeresen újrabootoltam) és emlékszem, hogy valamiféle türelmetlen mérget vagy dühöt éreztem, hogy még mindig gurulunk. Nem találtam a fékpedált, vagy mert beesett, vagy mert a lábfejem már alatta volt, nem tudom, úgyhogy berántottam a kéziféket és igyekeztem jobb oldalon tartani a lassuló autót.

Közben figyeltem, hogy a Mercedes is lehúzódik mögöttünk és félreáll. Hívtam rendőrt, egy fél óra volt, amíg kiértek, közben kétszer visszahívtak, hogy hol is van a budai alsó rakpart Halász utcai lehajtója, mert ők nem találnak bennünket. Végül nem intézkedtek, mert a Mercedest vezető úr elismerte a hibáját. Most már úgy gondolom, hiba volt nem követelni, tessék csak figyelni, miért:

A szervíz az azóta eltelt egy hétben még nem találta meg a magyarországi viszontbiztosítót...

A végtelenül rendes tréleres srác először hazahozott bennünket, itt átpakoltuk a szajrét az Ignisbe. Ha már így esett, megebédeltünk, megkávéztunk, aztán az Ignissel teljesítettük az őrségi kanyart. Oda- és másnap visszafelé jó nyolcvanas tempót lehetett tartani az autópályán, olyan szélvihar volt, és közben már keményen küzdöttem a whiplash utóhatásaival is.

Szóval, a héten (nem) kicsit fáradt és rosszkedvű voltam, na. Hát ezért.

3 komment

Címkék: és járművek vazze!


A bejegyzés trackback címe:

https://route66.blog.hu/api/trackback/id/tr542023466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ugyandehogy (törölt) 2010.05.22. 19:51:27

nem esett semmi b ajotok, ugye??

ZöPö_ · http://route66.blog.hu/ 2010.05.22. 22:38:28

@Babette: a whiplashon kívül semmi, szerencsére. A Swift viszont totálkáros, mégpedig nem gazdasági, hanem totálkár-totálkáros, ugyanis meghajlott a tető és valszeg megcsavarodott az egész kasztni is, ugyanis a bal oldali ajtók nem nyílnak. Valahogy nem tesz bodoggá, hogy ÉN MEGMONDTAM, hogy nem szabad ilyen autót venni. :-/

Majd mesélek élőszóban.