Utolsó hozzászólások

Címkék

Címkefelhő

Kapcsolat

Engedély

Creative Commons Licenc

2009.11.06. 17:30 Haas és Czicvarek

Kaják és piák dobogós helyen

Ezt már rég terveztem, hogy összeírom. A legfinomabb ételek és italok, amik lecsúsztak a torkomon.

  1. Steak Hamburgban, az argentin steakhouse-ban, 1995-ben. Kihoztak egy akkora darab steaket, mint a karom, egy vajdlingot tele szalmakrumplival, mindenféle kenőcsöket porcelán pixisekben és mérhetetlen mennyiségű germán sört, natürlich streng nach dem deutschen Reinheitsgebot. A steak olyan puha volt, hogy szinte a villa elég volt hozzá és omlott szét a szánkban.
  2. Bajai halászlék Baján és Vaskúton. Én itt most nem megyek bele a halászlé készítésének mikéntjébe, ezen két őshonos bajai képes összekapni, ugyanezért linket sem adok. A lényeg, hogy a végeredmény unikum, vagyis esetünkben bajaikum. Tessék szépen kipróbálni, aki eddig nem tette. Lényeges, hogy ahogy a bajaiak tartják: „átkozott a hal a harmadik vízben”, vagyis, aki halra vizet (gyümölcslét, kólát, stb.) iszik, méltó az a Gyehenna tüzére.
  3. A harmadik helyet két pirítós kenyér kapja megosztva. Az egyikre az Aradon született drága nagymamám által készített vineta van kenve. Ortodox módon készítette: hajnalban kelt, vasplatnin sütötte, lapittón (fa vágódeszkán) vágta fakéssel. Hiába mondtuk neki, hogy a rozsdamentes acél ugyanúgy nem fogja a padlizsánt oxidálni, de csak legyintett rá. Tegyük hozzá, soha senki nem tudta megközelíteni se, amilyen isteni finom az övé lett mindig. Akkor is szeretem persze, ha csak a bolti készhez jutok hozzá, de az álmaimban csak a Mama vinetája szerepel. A másik pirítós kenyér még furcsább. Katonakoromban ettem, a fával tüzelt dobkályha tetején pirítottam. Volt hozzá a szakácsoktól kunyizott fokhagymagerezd vagy a reggeliről megmaradt teavaj, ennyi. Az istenek eledele volt az, mégis. Nincs és soha nem is lesz olyan elektromos kenyérpirító, ami olyanra sütné a kenyeret, mint azok a seregbéli dobkályhák a Bakony közepén.

Piák

  1. Frissen fejt, szűrt és hűtött tej az agárdi tehenészetben, 1989-ben. Technika szakos voltam, másod- és harmadévben vittek bennünket egy-egy hétre tanulmányi kirándulásra. Voltunk nyomdában, kohóban, atomerőműben, szennyvíztisztítóban és persze tehenészetben is. Agárdon megkínáltak bennünket a szállításra előkészített termékkel, csoporttársaim fintorogva utasították vissza. Én most nem hülyézem le őket ezért, de gustibus non est disputandum, de én bizony felhajtottam az egész kancsóval és repetát is kértem a kedves nénitől, és most leírom, hogy meglegyen: soha olyan finomat nem ittam azóta se.
  2. 2001-es évjáratú Pinot Gris Pink a Figula-pincészetből. A Kaiser’s áruházban akadtam rá véletlenül, aztán beleszerettem és felvásároltam a készletet. Férfiember száraz bort iszik, én a fehéret preferálom a vörös ellenében, ráadásul balatonfüredi lokálpatrióta vagyok, de mindezektől függetlenül, Figula Mihály csodát alkotott ezzel a borral 2001 aranybarna őszén.
  3. És most itt, a harmadik helyen gondban vagyok, mert nem mondhatom el, hogy kitől, hol és mikor kaptam, csak azt, hogy ágyas gyümölcspálinkákat: meggyet, barackot, szilvát és törkölyt. Azt hiszem, a gyümölcspárlat könnyű műfaj, nehéz elrontani, csak néhány szabályt kell betartani. A pálinka gyümölcsből és csak gyümölcsből készül, minél többől és ne idd meg a rézelejét. És persze kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben viszont… orvosság! :-)
     

Szólj hozzá!

Címkék: és gasztro


A bejegyzés trackback címe:

https://route66.blog.hu/api/trackback/id/tr181505202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.