Utolsó hozzászólások

Címkék

Címkefelhő

Kapcsolat

Engedély

Creative Commons Licenc

2009.09.17. 12:00 ZöPö

Székelyföldi anzix

1. A szemét

„Ha útikönyvet írnék, AZ ÖSSZESZ#RT ORSZÁG címet adnám neki” - küldtem haza a kétségbeesett SMS-t. Mert kétségbeejtő volt, hogy a határtól kezdve, jártunk volt bár a világ legszebb helyein, sehol nem tudtunk úgy megállni, hogy ne lett volna mindenütt ott a szemét és az emberi ürülék. A Királyhágótól a parajdi Sóháton át a Madarasi Hargitáig, mondom, mindenütt. Amikor a „ne szemetelj” parancsolatot tanították nekem kisiskolás koromban, azt éreztem, hogy ezt nagyjából mindenki tudja, csak a néhány trehány tróger miatt mondják el mindenkinek. Mi, nem szemetelők untuk ugyan a traktátumokat, de tudomásul vettük, ez a néhány óra kell ahhoz, hogy a maradék se tegye. Nem is tették, szégyen volt szemetet hagyni magunk után. De mit lehet tenni, ha egy egész országot kellene megnevelni? Nyilván nem mindenkit, de ott a rendesek/szemetelők aránya épp a fordítottja lehet a valamikori elemista osztályoménak.

Felkapaszkodtunk Parajd mellett Rapsóné várához – bocsánat, kapaszkodott szegény kisautóm, én csak hősiesen nyomtam a gázt, de bírta a drága, sőt (erre még visszatérek). Íme bizonyság, a fénykép, elmenne bármelyik terepjáróban vagy SUV-ban utazó autógyár (wow, megint milyen jó képzavar) reklámfotójának. De ahhoz, hogy ezt a képet elkészíthessem, vagy fél tucat műanyag palackot kellett a képkivágáson túlra rugdosnom. És ez nem egy turisták vagy a helyiek által sűrűn látogatott hely (lehet, épp ezért csak ennyit).

2. Bözödújfalu

Emlékszem 1988. június 27-én a Hősök terén tartott demonstrációra, a romániai falurombolás ellen. Az egész művelt világ volt ott velünk, felemelő érzés volt. Amikor Románia népe végre a kezébe vette a sorsát és szafttá lőtték a Kárpátok Géniuszát és kedves nejét, (tudom, vannak azért ezzel kapcsolatban fenntartások), azt hittük, fellélegezhetünk, a falvak és velük a falusi életforma és kultúra megúszták. Sajnos, nem így történt. Bözödújfalu elpusztítását végig vitték a romániai rendszerváltás után. Nicolae Ceauşescu terve bevégeztetett.

A katolikus templom maradványai 2006-ban…

… és 2007-ben.
Idén a torony tetőszerkezete leszakadt, és mivel a tározó vízszintje oly alacsonyra süllyedt, hogy az egész egykori falu helye szárazra került, a cigányok szépen neki is álltak a templom köveinek elhordásához. „Nem loptunk mi csak egy szöget Jézus vérző tenyeréből…”

Atyai jóbarátom, Ozsvát Pali bácsi fényképezte végig Bözödújfalu tragédiáját attól a sok évvel ezelőtti pillanattól kezdve, amikor a falu lakói csomagolni kezdték az egyszerű, tiszta kis életüket. Fényképezett először a Szeku kijátszásval, aztán az utolsó években már csak a maga becsületére, de az idei látvány őt is felkavarta. Azzal, hogy a falu helye ismét szárazra került, az utolsó alibiját is elvesztette az egész rombolás.

Bözödújfalu: vége

3. Az igazi Székelyföld

Erdőszentgyörgytől csak egy meglehetősen rossz minőségű földút vezet a bözödi víztározóhoz, amin hosszú kilométereken át kell kerülni a tavat, míg az emlékműhöz vagy az unitárius és a katolikus templom romjaihoz jut az ember. Mivel a szegény kisautóm jól bírta a megpróbáltatásokat, meg az előző napi terepezés is felbátorított, úgy döntöttem, hogy nem megyek vissza a szokott (és egyébként jó minőségű) útra, hanem erdőn-hegyen át, Etéd és Atyha irányában térek haza. Én és a kisautó jól bírtuk, nem úgy az utasaim. Pali bácsi haza akart szólni mobiltelefonon, hogy Bözsi néni ne aggódjon értünk, de döbbenten tapasztalta, hogy nincs térerő. Édesanyám lelki szemei előtt újra lepergett a történet, amikor pár éve öcsém Énlaka közelében egy hasonló úton egy kőre hajtva sikeresen felhasította a Mondeo alumíniumöntvény motorblokkját (szép történet, elmesélem majd ezt is). Egy szóval, rettegtek. Én viszont (gonosz, facsaratos lélek) még rá is tettem egy lapáttal.
- Most már hivatalosan is a semmi közepén járunk - idéztem a kedvenc filmemet. Szerencsére ők nem tudták, hogyan folytatódik a jelenet:
 

Itt jelenik meg a lejátszó


Csak akkor nevettem el magam, amikor mi is egy hídhoz értünk, igaz, az nem volt leszakadva, de jobb a békesség alapon inkább megkerültem és a mellette lévő gázlón hajtottam keresztül (alvázmosás included). Egyedül az zavart, hogy a két izgatott utas hangulatát nem mertem még azzal is fokozni, hogy megállok fényképezni, és hát a naplemente is erősen közeledett, amit én sem akartam, hogy ott érjen bennünket. De azoknak a kicsi falvaknak a hangulata nagyon megfogott. A hanyatlás és a pusztulás jelei mindenütt, de a még álló házak egy gyönyörűséges, tiszta korról mesélnek.

Jövőre ide akarok visszatérni és rengeteg fényképet készíteni. Lehet hozzám csatlakozni!

3 komment

Címkék: fotó utazás erdély


A bejegyzés trackback címe:

https://route66.blog.hu/api/trackback/id/tr271388247

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tothfe 2009.09.17. 19:05:08

ha szombaton elég piát diktálok beléd, akkor jövőre csatlakozhatok? :)

etus

ZöPö_ · http://route66.blog.hu/ 2009.09.17. 19:41:45

"Mi az hogy! Nagyon is!" Még pia nélkül is. :-) Direkt jó lennél, tudnánk felváltva vezetni.

Jegor 2009.09.25. 18:07:18

Zöpö,
csak most tudtam elolvasni, nagyon tetszik az írásod. Szomorúság és öröm különös keveréke.
Üdv,
Siska László