Utolsó hozzászólások

Címkék

Címkefelhő

Kapcsolat

Engedély

Creative Commons Licenc

2009.01.18. 16:00 ZöPö

A győztes program

Jó huszonöt éve egy amerikai matematikus különös versenyt szervezett tudósok részére. Arra a kérdésre kellett számítógépes programmal választ adniuk, hogy egy olyan helyzetben, amikor a játékosok csak két viselkedési forma – a csalás és az együttműködés – között választhatnak, milyen stratégia a célravezető, ki gyűjti össze a legtöbb pontot. Rengeteg program érkezett be, a versenyben mindegyik program játszott a másik ellen, és végül a legrövidebb – egy kanadai politológusé – nyert.

A program neve „szemet szemért”, és arra az egyszerű elvre épül, hogy „kezdd bizalommal, és azután mindig tedd azt, amit a partnered az előző lépésben tett.”. Tehát ha a partner csalt, akkor a program csalással válaszolt, jelezve, hogy észrevette a csalást, és nem szereti, ha átverik. Amint a partner visszatért a korrekt játékhoz, a program „elfelejtve” a történteket, folytatta az együttműködést. Egyszerre tehát két bibliai elvet is követett, mert megbocsátani is tudott. Megengedte a tévedés lehetőségét is, nem mindig és azonnal büntetett, hanem az első csalásnál még „kenyérrel dobott vissza”, bizalommal reagált. Csak amikor látta, hogy a partner tudatosan csalással akar előnyökhöz jutni, akkor nyúlt ő is ehhez az eszközhöz.

A programot elemzők még egy érdekes felismerésre jutottak. Ez a program ugyanis soha nem nyert. Úgy gyűjtötte a játékokban a legtöbb pontot, hogy egyetlen páros versenyben sem kerekedett felül. Nem törődött azzal, hogy a másik mennyi pontot szerzett, csak arra koncentrált, hogy minél tovább tartson az együttműködés. Amikor végül összefoglalták a program elemeit, négy parancsba sűrítették meghatározó „tulajdonságait”: légy kedves, légy együttműködő, légy provokálható (ha becsapnak, add vissza) és légy felejtő.
Nem is tudom, miért jutott eszembe ez a régen olvasott történet. (…) A cél többnyire az, hogy a nagy játszmában, amelyiknek részesei vagyunk, miként szerezhető meg a legtöbb pont. (…) Nem biztos, hogy az igazi sikerstratégia a másik legyőzése, lehet, hogy célravezetőbb elviselhetővé tenni az életet. Persze, az élet egy számítógépes programnál jóval bonyolultabb. Csak az az érdekes, hogy a győztes program volt mind között a legegyszerűbb.

Hámori Szilvia nyomán
 

1 komment

Címkék: tudomány számítógép


A bejegyzés trackback címe:

https://route66.blog.hu/api/trackback/id/tr7885475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Herb · http://herb.vorbis.hu 2009.01.18. 18:17:25

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban...
(1986-ban vagy 87-ben történt.)
Érettségi után egy céghez kerültem - mert fizikából 2-esre érettségiztem -, ahol nagyrészt mérnökök dolgoztak (tervező vállalat).
Volt ehy iszonyúan nagy számítógép: TPA 11-440, egy hasonló, nyugati, de keményen cocom-listás (már ez is megérne egy külön értekezést) számítógép másolata volt.
A mérnököket meglepte, hogy a bonyolult, kézzel végzett számításokat nagyon hamar elvégezte, nosza, akkor tud sakkozni is. A télleg nagytudású programozók írtak egy sakkprogramot, talám Fortran nyelven (külön história 2).
A számítógépnek 512 kilobyte (!!!) memóriája volt, amelyet egy újabb, tévészekrény máretű doboz beiktatásával 1 megabyte-ra növeltek.
Ez már nagyon régen történt, nem mindenre emlékszem, de arra igen, hogy viszonylag primitív sakkprogramot senki sem tudta legyőzni (szerinttem nem igazán tudtak sakkozni, én azóta sem tudok).
A Nagy Számítógép a multiplexer segítségével kb. 20 terminálról volt használható, és én az egyiken játszottam a sakkall. A gép kezdett, és egy másik terminálon ez volt a kezdő lépésen. És megynertem. Úgy, hogy nem is tudtam sakkozni.

Na, nekem ez jutott eszembe a történetedről, meg egy csomó vicces emlék.

Egy kép, már a Commodore 64-es időkből:
herb.vorbis.hu/kepek/sajat/gep86.jpg
Az ÉSZAKTERV Számítástechnika 1986-ban: háttérben a kékesszürke szekrény TPA-8, a mögötte levő nagyobbik TPA 11/440, ez utóbbi része még 4 db. bolgár gyártású, 2 megabyte-os cserélhető lemezegység. A kettő között 1 megabyte memória, amely a 11/440 tartozéka. A gépekkel szemben az asztalon szalag-lyukasztó és -leolvasó, mellettük Videoton line-printer, mögötte az A0-ás Calcomp plotter majdnem látszik. Az előtérben VT52-terminálok, és a központi helyet elfoglaló Commodore-64-es, a hozzá tartozó VC-1541 és a Videoton színes TV.