Utolsó hozzászólások

Címkék

Címkefelhő

Kapcsolat

Engedély

Creative Commons Licenc

2008.10.05. 12:30 ZöPö

A fontos dolgok, amik megmaradnak

Ahogy a tumor kérlelhetetlenül haladt előre az agya szöveteinek felfalásában, egyre többet beszélt olyat, amiről tudtuk, már nem ő mondja, hanem az a rettenetes valami a fejében. Anyám zokogott, én borzasztó dilemmában voltam, hogy ráhagyjam, vagy rossz szokásom szerint kijavítsam – a lényegen már egyik sem változtatott volna. Nem tudta, hol van, nem tudta, miért van ott, és azt ugyan már szintén nem tudta, hogy hol lakik, de haza akart jönni kedves könyvei közé, az íróasztalához, amelyen az alig néhány napja befejezett Hegel-könyvének kézirata várta. Wagnert akarok hallgatni, mondta anyámnak.
Ungvári Tamás futott vele össze az utolsó röntgen-vizsgálatakor „a halál előszobájában”, süket volt, mert a hallókészülékét már nem tudta kezelni, tágra nyílt szemmel figyelte a környezetét, amelyből már semmit nem fogott fel. Ungvári ráköszönt szeretett Eötvös-kollégiumbéli tanárára, akivel annak idején a „Bewußtsein Überhaupt”-ot tanulmányozták. Felismerte őt, mert intésre emelt mutatóujjal ennyit mondott: Kant!

A fontos dolgok, amik megmaradnak.

1 komment

Címkék: édesapám


A bejegyzés trackback címe:

https://route66.blog.hu/api/trackback/id/tr93697093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Monty.Python (törölt) 2008.10.29. 13:50:44

Milyen különös pillanat lehetett az! Az addig fáradt, fájdalmakkal teli szürkeállomány egy arc, egy impulzus hatására azonnal működésbe lép és a ki tudja hány évtizede megélt élmények szétáradnak jótékonyan. Biztosan neki is jólesett az a pillanat.
A fontos dolgok, amik megmaradnak...
Persze, milyen fájó azért ez az egész mindig az itt maradottaknak... Csak a remény marad, hogy "odaát" várni fogják őket.
Sajnálom, és minden jót kívánok a családnak.
MP