Utolsó hozzászólások

  • ZöPö_: @David Bowman: Igen. A Berijev-Bartini VVA-14, ott van, amiről írtam a posztban. De sem KM, sem a... (2018.10.09. 18:20) Nagy ekranoplán poszt, 1.: Így írtok ti
  • David Bowman: @ZöPö_: Volt amelyik 6000m magasan is tudott repülni valami 500 Km/óval. (2018.10.09. 16:22) Nagy ekranoplán poszt, 1.: Így írtok ti
  • City Mouse: index.hu/belfold/2017/01/19/titokban_temettek_el_az_egykor_rettegett_elso_titkart_szegeden/ (2017.01.19. 11:07) Zadorov története
  • ZöPö_: @WLaci: bocs, nem válaszoltam neked. Tegnap kicsit(?) zaklatott voltam, a f*szbúkon is ment ez a c... (2016.05.18. 20:59) Puncsfagyi mellszőrrel
  • Petya7210: @ZöPö_: El fogadom. De ne mond már meg azt is, hogy hogy beszéljek, meg milyen az igényszintem. XD... (2016.05.18. 16:24) Puncsfagyi mellszőrrel
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

Kapcsolat

Engedély

Creative Commons Licenc

2008.02.06. 17:51 ZöPö

Exchange 5.5, avagy Péter i Witold nie są przyjaciółmi

Történet JoeP-nek


Van az a mondás, aminek legalább az elejét mindenki tudja lengyelül: Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki. Na jó, ehhez én mindig hozzáteszem, hogydeviszont Péter i Witold nie są przyjaciółmi. Azaz Witeknek haverja a kalauz, de nem én. Witold az előző munkahelyem sajátságos, nemzetközi hatalmi struktúrájában a közvetlen főnököm volt, igaz, ilyenem volt még kettő lokális is: egy, akitől a fizetésem kaptam, meg még egy, akitől az utasításokat. Witoldot a Jóisten az informatikai felettesemmé avanzsálta. (Illetve inkább ő magát, de az most mindegy is.) Amíg ő a kies Varsóban székelt (nem a kakilásra gondolok), én meg Büdöspesten, addig nem is volt gondom ezzel az állapottal. Ámde eljött 2000 decembere, amikor is a céges policy szerint az NT4 szerveremet migrálni kellett Windows2000-re.

Itt mindjárt meg is állok a mesében. Elnézést kérek, de néhány informatikai szakkifejezés elő fog fordulni, ebben a történetben sajnos nem tudom megkerülni. Ígérem, a lehetséges minimumra fogom csökkenteni a szakhalandzsát. Ahol lehet, elmagyarázom, hogy miről beszélek. Itt van mindjárt a céges policy kifejezés. Aki nem tudja, mi az, elmesélem. Tegyünk öt majmot egy fémketrecbe! A ketrec egyik sarkába helyezzünk válogatottan finom majomcsemegéket: szőlőt, banánt, fagylaltot. Amint azonban bármelyik majom elindul az ínyencfalatok irányába, vezessünk áramot a ketrecbe úgy, hogy az összes majmot egyszerre rázza meg az áram, de jó alaposan. Nemsokára fel fogják ismerni az összefüggést a kajaszerzés és a kollektív büntetés között és hiába pakoljuk oda tálcán a kedvenceiket, unott arccal fognak elfordulni. Cseréljük ki most az egyik majmot egy újra! Ennek az új fiúnak nyilván nem lesz tudomása arról, hogy nem szabad a sarokba menni a kajákért és meg is fog indulni a lakoma irányába. Ekkor a négy másik majom, aki viszont tudja, hogy mi következik, egy emberként, na jó, egy majomként ráveti magát az újoncra, hogy megakadályozzák abban, hogy kiváltsa a számukra is fájdalmas áramütést. Az újonc hamarosan megtanulja, hogy ha a banánért indul, kikap a többiektől, illetve, ha valaki megfeledkezik magáról, azt gyorsan meg kell rendszabályozni. Most cseréljük ki a következő majmot! Folytassuk a csere, tanulás ciklust addig, míg mind az öt eredeti majmot mind ki nem váltjuk egy újonccal. Ekkor eljutunk ahhoz az állapothoz, hogy már egyik majomnak sem lesz információja arról, hogy miért nem szabad a banánért menni, de ha valaki mégis megpróbálná, azt keményen szankcionálni fogják. Ezt nevezzük céges policynak.

Tehát 2000 decemberében járunk, amikor is nem lehetett tovább halogatni az NT4 szerver Windows2000-re való átállítását. (Vájtfülűek kedvéért: egyszerveres felállás volt, tehát mindent az az egy gép csinált: Domain Controller, file server, print server, DHCP server, Exchange 5.5, MINDEN ő volt egy személyben.) Witold megkérdezte, hogy igénylem-e a személyes jelenlétét. Mivel előtte soha nem csináltam még ilyet (mármint migrálást), rábólintottam. Gyere csak, legalább lesz kire fogjam, ha valami tönkremegy. >:-) Azért, a biztonság kedvéért elhívtam Boros Zolit, egy volt matávos rendszergazda kollégámat, akit nem csak segítőkész, hanem igen nagy tudású szakembernek ismertem. (Később kiderült, felettébb bölcs döntés volt.) Witold meg is érkezett a tetthelyre szombat délelőtt tízre. Rövid bájolgás után odaültünk a szerverhez: középen Witek, mi ketten, magyarok, jobbról-balról kötelékben mögötte. Witold elővette az igen részletes és mindenre kiterjedő telepítési utasítást, ami így kezdődött: ellenőrizd, hogy van-e 1GB szabad terület a rendszerpartíción! Witold konstatálta, hogy az én szerveremen a rendszerpartíció teljes területe 900 MB. (Még egyszer: a teljes terület, nem csak a szabadon maradt rész.) Ekkor hozzáfogott, hogy biztosítsa az induló feltételt. Először uninstallálni kezdett, majd, türelmét vesztve, már csak símán törölt, törölt. Mi, hülyemagyarok, mukkani sem mertünk, de nagyon néztünk egymásra a háta mögött. Egy fél óra után már belátta, hogy soha nem fog tudni annyit törölni a 900MB-os partíción, hogy csak a szabad hely 1 GB legyen. Ne erőltesd, szerezz nagyobb kalapácsot, mondja Murphy és tudta ezt Witek is. A táskájából előhúzott egy PartitionMagic telepítőt egy másolt CD-n, a világhírű Downloaded Warez szoftverház termékei közül. Eltelt vagy három-négy óra, míg regisztrációs kulcsot szereztünk neki hozzá (pontosabban, amíg rájöttünk, hogy az általa saját kezűleg alkoholos filccel a lemezre írt számsort hogyan kell helyesen értelmeznünk), de sajnos, végül csak sikerült elindítani a programot. Hozzá nem értők kedvéért: sokoban-szerű tologatással addig variálja a merevlemez blokkjait, amíg az általunk kívánt partíció-méretek elő nem állnak. Ahol több van, onnan elvesz, ahol kevesebb, oda hozzátesz. Mindezt úgy, hogy a felinstallált programok működőképesek, az adatok pedig értelmezhetők maradjanak. Ez egy sima, otthoni gép esetén sem egyszerű feladat, hát még, ha figyelembe vesszük, hogy a szerveren az egy winchester soha nem egy winchester, hanem, a hibatűrés miatt mindjárt legalább három. A jó kis RAID5, ugye. A PartitionMagic dolgozni kezdett, órákon keresztül tologatta a kis kockákat, majd egyszer csak lefagyott.

Melyik az a fájl, amelynek statisztikailag a legnagyob esélye arra, hogy éppen az ő mozgatása közben hal le a tilitoli? Nem vitás, amelyik a legnagyobb méretű. Melyik az? Hát a PRIV.EDB (Laikusok kedvéért: a levelező szerver ebben az egyetlen fájlban tárolja az összes postafiók összes levelét. Esetemben vagy negyvenvalahány ember teljes levelezését.) Újraindítás után minden fasza volt, megvoltak a kellő partíció-méretek, csak(?) a PRIV.EDB fájl mérete lett nulla bájt. Csekélység. No, de nincs gond, kapjuk elő szalagról az előző napi mentést! Nos, azt különös műgonddal készítettem: a mentés előtt leállítottam a szerver folyamatainak nagy részét, hogy lehetőleg semmi ne maradjon ki amiatt, hogy a Windows vagy az Exchange munka közben fogja, tehát hozzáférhetetlenné teszi. Ellenőriztem, hogy semmi lényeges ne hiányozzon. Witold azonban háromszor végigtekerte a szalagot, majd közölte, hogy a keresett fájl nincs rajta, és ez bizony az én hibám.
- De hiszen ellenőriztem a mentést, a PRIV.EDB nem volt a bármilyen okból kimaradt fájlok között – próbáltam menteni magam.
- Az nem számít – tromfolt le Witold -, a lámpa is hiába zöld, meg kell állni és körülnézni, hogy tényleg nem jön-e autó keresztben.
Ez volt az a pillanat, amikor Zolit le kellett fogjam, mert már komolyan verekedni akart. Nem is a Közenincshozzá Kft. teljes levelezésének elvesztése miatt, hanem Witold szövege háborította fel.
Este kilenc óra volt, Witold közölte, hogy hívjak neki taxit, mert ő most megy szépen aludni, ugyanis reggel indul tovább Litvániába a következő szervert migrálni. Személyesen fuvaroztam el őt a szállodájába. Zolival kidühöngtük magunkat, majd, mikor már kellően felstenkoltuk az agyunkat, visszamentünk a halott szerverhez.
Először is első próbálkozásra megtaláltuk az inkriminált előző napi mentésben a PRIV.EDB-t. Ekkorra én már nagyon nyugodt voltam, mert tudtam, hogy ha működni talán soha nem is fog az a szerver, a bíróságon Witold igencsak vesztes pozícióban lesz. De Zolival akkor már nem értük be ennyivel. Hajnali négyig nyomoztuk az általunk akkor még teljesen ismeretlen Exchange 5.5 rejtelmeit, adatstruktúrákat fejtettünk vissza, segédprogramokat böngésztünk. Természetesen semmink nem volt a feladathoz, információnk is csak az, amit a gyalázatosan szétorjázott szerveren találtunk. Ha jól emlékszem, a DOS-os ESEUTIL nevű program volt az, amivel végül sikerült életet lehellni a cuccba. Valami ilyesmit kellett beírni:
C:\>ESEUTIL /q /z /x=90120 /y=fingomsincsmi /a2+b2=c2 mz/x mz/x jelentkezz stb. stb.
És mindezt úgy kellett kitaláljuk, hogy előtte semmiféle információval nem rendelkeztünk.

Nem utolsó sorban Zoli páratlan tehetségének köszönhetően végül olyan szinten beindult a levelezés, hogy felhasználói oldalról esélyes volt, hogy nem lehet majd észrevenni semmit. Hangsúlyozom, még mindig erősen torkavéres volt az egész. Hajnali fél ötkor fáradtan, de nagyon boldogan írtam Witoldnak egy levelet. Két mondat volt az egész: a) a PRIV.EDB rajta volt a szalagon, b) a szerver működik. Azt hittem, ő is örülni fog neki, hogy mégsem egy tönkrebaszott affiliate-et hagy ott, mint eb a Szaharát, hanem valamilyen szinten mégiscsak működik a dolog. Hiszen pusztán az a tény, hogy tudtam neki levelet írni, az azt jelenti, hogy megy a levelezés. Hazavittem Zolit, majd én is lefeküdtem aludni. Hétfő reggel a következő válaszüzenet várt a postaládámban:

Melyik szalagról állítottad vissza a PRIV.EDB-t?

Úgy éreztem, mint akit hasba rúgtak, majd lehugyoztak, amúgy Postal2 módra. Nem elég, hogy nem kapok köszönetet azért, hogy helyretettem, amit Witek drága elkúrt (nem kicsit, nagyon), hanem implicite még egy hazugsággal is megvádolt. Többet soha nem kértem Witold segítségéből, bár, érdekes módon, ő többször is felajánlotta. (El nem tudom képzelni, mire számított.) Majd három év múlva bemószerolt a lokális főnökeimnél egy ócska, igen egyszerűen cáfolható hazugsággal, ami végül (több más okkal együtt, persze) oda vezetett, hogy szerződést bontottunk. De ez már egy másik történet. Vagy kettő. :-)


4 komment

Címkék: és számítógép


A bejegyzés trackback címe:

https://route66.blog.hu/api/trackback/id/tr31328261

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JoeP · http://mivanvelem.hu 2008.02.07. 01:44:24

A jó öreg eseutil. :-)
Hányszor húzott ki a szarból.

Itt rúgtam bele én is néhányat:
www.microsoft.com/hun/technet/?article=eb9611fd-d6f0-4e51-8847-d99ef055ed9c
(Hátha innen behallatszik a fejlesztőkhöz.)

ZöPö_ · http://route66.blog.hu/ 2008.02.07. 08:22:22

A Microsofthoz? Ne már... Azok nagyon be vannak zárkózva. Ott őrzik a Kábakövet.