Utolsó hozzászólások

  • ZöPö_: @David Bowman: Igen. A Berijev-Bartini VVA-14, ott van, amiről írtam a posztban. De sem KM, sem a... (2018.10.09. 18:20) Nagy ekranoplán poszt, 1.: Így írtok ti
  • David Bowman: @ZöPö_: Volt amelyik 6000m magasan is tudott repülni valami 500 Km/óval. (2018.10.09. 16:22) Nagy ekranoplán poszt, 1.: Így írtok ti
  • City Mouse: index.hu/belfold/2017/01/19/titokban_temettek_el_az_egykor_rettegett_elso_titkart_szegeden/ (2017.01.19. 11:07) Zadorov története
  • ZöPö_: @WLaci: bocs, nem válaszoltam neked. Tegnap kicsit(?) zaklatott voltam, a f*szbúkon is ment ez a c... (2016.05.18. 20:59) Puncsfagyi mellszőrrel
  • Petya7210: @ZöPö_: El fogadom. De ne mond már meg azt is, hogy hogy beszéljek, meg milyen az igényszintem. XD... (2016.05.18. 16:24) Puncsfagyi mellszőrrel
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

Kapcsolat

Engedély

Creative Commons Licenc

2007.12.04. 11:03 ZöPö

Ta Rhonya, avagy a laktanya-nickek és azok eredete

Pittojom őrnagy

Ez a szegény pára még kapitány (gy.k.: százados) korában ment ki egy este a tartalékosokkal a helyi ittasellátóba, lerészegedés végett. A tarcsisok meg itatták becsülettel, hajnalra sikerült is padlóra küzdenie magát. No, amikor hazafelé cipelték a tagot, az egyik élelmiszerbolt előtt ott találták az aznapra kiszállított tejet és péksüteményt. Nosza, fogták a kapitány pisztolytáskáját és a benne talált maroklőfegyvert kicserélték egy friss kiflire. Mikor magához tért és konstatálta a leltárhiányt, így kezdett el siránkozni (idézem): „azonnal aggyák vittya a pittojom! Tyotye letyek őjnagy!” Visszakaphatta valószínűleg, mert lett.

Kobra és a Szürke Ló

Géhás őrmesterek voltak, közel a nyugdíjhoz. Kobra a Zalka laktanyában, Szürke Ló a Kossuthban. Kobrának erős szemüvege volt, ráadásul – előttem ismeretlen okból - gyakran hallatott kilyukadt légfék-kompresszorra emlékeztető „kssz, kssz” hangokat. Szürke Lónak viszont szép ezüst haj díszlett a fején és jó szokása szerint általában nyerítve röhögött. Főleg olyankor, amikor a Kobrát zrikálhatta valamivel. Igaz, ebben a játékban az sem maradt soha adósa. Ha meglátta egyik a másikat, kezdődött a hangutánzás. Kobra nyerített a Szürke Lónak, az meg sziszegett a Kobrának. A legjobban akkor érezték magukat, ha mondjuk eligazítás közben csaphattak le a másikra, amikor az nem tudta viszonozni az állatságot.

Tarhonya

Tarhonya is a nyugdíjazása előtt egy évvel érte el a komoly zászlósi rangot, ebből kitetszik gyors előmenetele, illetve iskolázottsági foka. Két történet keringett, hogy honnan is kapta a nevét. Az első hihetőbb, a második viszont szebb. A hihetőbb szerint épp konyhaügyeletes volt, amikor a napi menüt ilyeténképpen írta fel a hirdetőtáblára:
TA
RHONYA.
A szebbik verzió szerint viszont oly nagyon kedvelte a tarhonyát, hogy odahaza a kiskertben ültetett is belőle egy kisebb parcellányit, aztán később panaszkodott valakinek, hogy nem sarjad a vetés. (Biztos pirított tarhonya volt, az volt a baj.)

Személyes megjegyzés: miért tartom mégis a második történetet valószínűbbnek? Nos, egyszer kivezényeltek bennünket a szögedi határba, agyagot lapátolni. Tarhonya zászlós a Csepel platójáról, csípőre tett kézzel figyelte, hogy izzadunk görnyedezve a tűző napon és kaján megjegyzésekkel szórakoztatott minket. Egyszer azt találta mondani, hogy „ez a jó zsíros termőföld (t.i. a sívó agyag), ugye, elvtársak” - énnekem pedig félhangosan kicsúszott a számon, hogy „ebből még a tarhonya is kikelne!” Ami pedig azután következett... Szegény édesanyám füle azóta is cseng, pedig én hallgattam egy órán keresztül.
 

Szólj hozzá!

Címkék: szeged katonaság nyolcvanas évek


A bejegyzés trackback címe:

https://route66.blog.hu/api/trackback/id/tr62251880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.