Utolsó hozzászólások

  • ZöPö_: @David Bowman: Igen. A Berijev-Bartini VVA-14, ott van, amiről írtam a posztban. De sem KM, sem a... (2018.10.09. 18:20) Nagy ekranoplán poszt, 1.: Így írtok ti
  • David Bowman: @ZöPö_: Volt amelyik 6000m magasan is tudott repülni valami 500 Km/óval. (2018.10.09. 16:22) Nagy ekranoplán poszt, 1.: Így írtok ti
  • City Mouse: index.hu/belfold/2017/01/19/titokban_temettek_el_az_egykor_rettegett_elso_titkart_szegeden/ (2017.01.19. 11:07) Zadorov története
  • ZöPö_: @WLaci: bocs, nem válaszoltam neked. Tegnap kicsit(?) zaklatott voltam, a f*szbúkon is ment ez a c... (2016.05.18. 20:59) Puncsfagyi mellszőrrel
  • Petya7210: @ZöPö_: El fogadom. De ne mond már meg azt is, hogy hogy beszéljek, meg milyen az igényszintem. XD... (2016.05.18. 16:24) Puncsfagyi mellszőrrel
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

Kapcsolat

Engedély

Creative Commons Licenc

2007.11.27. 14:02 ZöPö_

Dr. Agyas István

A blogomba tévedő badogyuri bevallotta, hogy ő is Szegeden bírt bakálni annak idején, ami persze nem meglepő, hiszen Szeged volt az exportegerek (gy.k.: a külföldi felsőoktatási intézménybe felvett fiatalok) gyűjtőhelye a bakálás végett. Hamar elkezdtük sorolni, hogy ki-kit ismert a hivatásos állományból. Ki volt ostoba, ki volt gonosz (most finom és nőies szavakat használtam), ki volt mindkettő egyszerre. Nem tudom, ezek a típusok a sergebe gravitálódtak, vagy már a sereg hozta elő belőlük a látens ostoba gonoszságot?

Ne aggódjatok, nem fogok ostoba és gonosz emberekről katonákról mesélni. Tisztában vagyok vele, hogy a ki-hány-hullát-látott és milyen-geci-volt-az-őrmester típusú katonatörténetek mesélése bármilyen társalgást képes szétverni. Ilyet bárki tud. Én magam például csak kígyómarást és felpüffedt vízihullát nem láttam az alatt az egy év alatt, amíg a Magyar Néphadsereg óvó szárnyai alatt leledztem, minden mást igen.

Mesélek inkább dr. Agyas Istvánról. Az igazi, becsületes nevét elfelejtettem, vagy tán soha nem is tudtam. Agyas Pista túl hülye volt ahhoz, hogy gonosz legyen. Jámbor jószág volt, ezt senki nem vitatta, csak olyan Forrest Gumpos kicsit. Még sorkatonaként beadta a TSZ-t (gy.k.: továbbszolgálatra, azaz hivatásosnak jelentkezett), így kilenc évig volt kemény váll-lapos honvéd, majd további hét esztendőig kemény váll-lapos őrvezető. Nyugdíj előtt két évvel (amikor én találkoztam vele) már egészen a törzszászlósságig vitte. (Gy.k.: 1. a kemény váll-lap a hivatásos állomány privilégiuma volt. 2. amikor közülünk adta be valaki a TSZ-t, azonnal őrmesterré léptették elő – igaz, ez már 1984-85-ben volt. 3. azt a hivatásost, aki leérettségizett, tüstént alhadnaggyá léptették elő. A törzszászlós tehát már a Pistának adható legnagyobb rendfokozat volt.) Történt pedig, hogy Sándorfalvára, pontosabban valahova a Sándorfalva környéki pusztára voltunk kitelepülve, mert minek is mindig a kényelmes laktanyában lakni, meg hát mire való az a sok szép sátor, ha nem arra, hogy használjuk. Én akkor már a sajátváltású (gy.k.: állandó) hadtápszolgálatból ideiglenesen a tiszti étkezde megbízott pincérévé küzdöttem fel magam, ez később a teljes katonai előmenetelemnek bizonyult. Vége volt már a két hetes kihelyezésnek, péntek dél volt, az ebédet még parancs szerint a pusztában költöttük el, de mindenki az óráját leste, senkit nem érdekelt a gulyáságyúban készült moslék. Gyerünk vissza Szegedre, vár a kimaradás, eltávozás… A fiúk észvesztve bontották a sátrakat, dobálták teherautóra a felszerelést, így az étkezősátrat is.
Dr. Agyas István azonban úgy döntött, hogy ami jár az jár, tehát ő megebédel. És nem volt gyorsevő.
Szép, komótosan evett. Minden falatot gondosan péppé őrölve a szájában. Rágás, rágás, nyelés. Öt nyelés után kortyintás a finom állott vízből (tiszteknek üveg, sorállománynak műanyagkancsóból). Én pedig álltam mellette a csini fehér szakácskabátomban és lestem minden kívánságát.
A fiúk viszont (kimaradás, eltávozás, hazamenés, dejótdugás) elkezdték bontani a sátrat.
Agyas Pistát nem zavarta. Az ő mikrokozmosza a lepedővel leterített asztalig, a kajával megrakott tányérjáig és a hadtápkanaláig terjedt.

Evett.

Evett még akkor is, amikor az utolsó teherautó is kikerregett a sándorfalvi rétről, mi pedig ott maradtunk édes kettesben.

Jancsó Miklós filmrendezőnek volt egy korszaka a hatvanas-hetvenes években, borzasztó hosszú snitteket fényképezett. Gyakorlatilag kihasználta az akkori kamerákba tölthető filmszalag teljes hosszát. Hát az a jelenet akkor, ott méltó lett volna Jancsó vásznára.
A végtelen szikes puszta közepén egyetlen terített asztal. Az asztalnál dr. Agyas István törzszászlós elvtárs falatozik. A kopasz baka pincnök pedig tétován toporog mellette. Néha meghajolva vizet tölt. Madarak jönnek, madarak mennek. „A szél fú, a zöld fű. A Föld kering, a Nap korong.”

Amikor Agyas Pista befejezte az ebédet, egészségére kívántam neki, ő pedig így szólt, elnyomva egy apró böffentést:

- Megdicsérem a szakácsokat. Jó uborkát főztek.

Szólj hozzá!

Címkék: film szeged katonaság


A bejegyzés trackback címe:

https://route66.blog.hu/api/trackback/id/tr70244084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.