Utolsó hozzászólások

  • ZöPö_: @David Bowman: Igen. A Berijev-Bartini VVA-14, ott van, amiről írtam a posztban. De sem KM, sem a... (2018.10.09. 18:20) Nagy ekranoplán poszt, 1.: Így írtok ti
  • David Bowman: @ZöPö_: Volt amelyik 6000m magasan is tudott repülni valami 500 Km/óval. (2018.10.09. 16:22) Nagy ekranoplán poszt, 1.: Így írtok ti
  • City Mouse: index.hu/belfold/2017/01/19/titokban_temettek_el_az_egykor_rettegett_elso_titkart_szegeden/ (2017.01.19. 11:07) Zadorov története
  • ZöPö_: @WLaci: bocs, nem válaszoltam neked. Tegnap kicsit(?) zaklatott voltam, a f*szbúkon is ment ez a c... (2016.05.18. 20:59) Puncsfagyi mellszőrrel
  • Petya7210: @ZöPö_: El fogadom. De ne mond már meg azt is, hogy hogy beszéljek, meg milyen az igényszintem. XD... (2016.05.18. 16:24) Puncsfagyi mellszőrrel
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

Kapcsolat

Engedély

Creative Commons Licenc

2007.10.03. 09:34 ZöPö_

Filmelemzésem (szorgalmi feladat)

A film klasszikus, hármas tagolású (fej, tor, potroh) történetet
mesél el. Térben és időben a töredezett-javítgatott magyar aszfalt
kopott rögvalóságának villanásnyi bemutatásával helyezi el a
jelenéseket az operatőr. Kistotállal indít a kép, az ősz Tiborc jő,
panasz a tekintete, panasz a járása, panasz egész nyomorúságos,
gyötrelmes élte. A Kórus szólítja meg a síkon kívülről: tedd le
lelked terhét, oszd hát meg velünk a gondodat, vén szolga. Tiborc
azonban váratlanul, egy földrengés erejével döbbentve mellkasunkat
éljenez és fényes, leonidászi győzelmet deklamál. Kifordult sarkából
a világ, a kamera is fejtetőre áll, mint Grigorij Csuhraj Ballada a
katonáról
-jának félelmetes szépségű nyitójelenetében. Hogyan hát?
Tiborc, a mi Tiborcunk ma nem panaszkodni fog? Nem bizony! A Kórus
döbbenetében sután ismétli Tiborc szavait, de felfogni képtelen. A
bevezetést lágyan szekond plánra váltva fejezi be a kamera.

A második felvonás élesen ellenpontozza a bevezetés optimista
lelkesedését. Egy büszke nép egész létének és megmaradásának agóniája
sejlik fel Tiborc szavai közül. "Én magyar vagyok! Te nem vagy
magyar!"
Végromlásban a nemzet, mint oldott kéve széthull nemes
fajunk. Tibor hajadonfőtt, a nemzethalál feletti fájdalmában, vagy
talán az isteneket kiengesztelendő, áldozatul balját is levágná jobb
kezével: a szekercével való csapkodást imitálja. Vagy talán Mucius
Scaevola babérjaira tör? Nem tudhatjuk. A Kórus helyesel. (Lenne-e
persze oly erő, mely ennek a mindent elsöprő szittya cunaminak
elejibe állhatna?)

A befejezésben ismét kistotálra vált a kép. A távolodó Tiborc a
bokszgála műsorvezetőjét megidézve eleveníti fel a fényes győzelmet.
Jobb ökle a magas egeket ütlegeli, hozzá fél lábbal lábujjhegyre is
áll. Így már a sztratoszféráig ér fel a Szent Jobb, immár egylényegű
Erdei öklével, mely leütötte, mint a büdös szart. Erdei, a mi
erdeink! (Bakony, Bükk, Mátra.) A gondterhes Tiborccal azonban senki
nem törődik, hajdan büszke tartása megtört, alakja fáradtan olvad
bele ismét a hideg, szürke utca reggeli forgatagába. A Kórus
hiénaként röhög.

Szólj hozzá!

Címkék: film szinopszis


A bejegyzés trackback címe:

https://route66.blog.hu/api/trackback/id/tr35184368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.