Utolsó hozzászólások

  • ZöPö_: @David Bowman: Igen. A Berijev-Bartini VVA-14, ott van, amiről írtam a posztban. De sem KM, sem a... (2018.10.09. 18:20) Nagy ekranoplán poszt, 1.: Így írtok ti
  • David Bowman: @ZöPö_: Volt amelyik 6000m magasan is tudott repülni valami 500 Km/óval. (2018.10.09. 16:22) Nagy ekranoplán poszt, 1.: Így írtok ti
  • City Mouse: index.hu/belfold/2017/01/19/titokban_temettek_el_az_egykor_rettegett_elso_titkart_szegeden/ (2017.01.19. 11:07) Zadorov története
  • ZöPö_: @WLaci: bocs, nem válaszoltam neked. Tegnap kicsit(?) zaklatott voltam, a f*szbúkon is ment ez a c... (2016.05.18. 20:59) Puncsfagyi mellszőrrel
  • Petya7210: @ZöPö_: El fogadom. De ne mond már meg azt is, hogy hogy beszéljek, meg milyen az igényszintem. XD... (2016.05.18. 16:24) Puncsfagyi mellszőrrel
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

Kapcsolat

Engedély

Creative Commons Licenc

2007.10.02. 13:06 ZöPö_

Rubberduck spotting

1992. január 10-én rettentő vihar dúlt a Csendes-óceán északi részén, a Dátumvonal közelében. Egy kínai teherhajó épp szokásos útját rótta, Hong Kongból a Washington állambéli Tacoma kikötője felé, amikor beúszott a viharzóna közepébe. Az északi szélesség 44.7 és keleti hosszúság 178.1 fokánál az orkánszerű szél annyira felkorbácsolta a hullámokat, hogy a megvadult víztömeg tucatnyi 13 méteres konténert egyszerűen lemosott a hajó fedélzetéről. A lezárt konténerek és tartalmuk nagyrészt a hullámsírban végezte. Néhányukat viszont az esés során a hajófedélzet kiálló elemei és más konténerek megroncsolták; ezek felnyíltak és a bennük szállított áru egy része az óceánba ömlött.

Így kezdődött a tudománytörténet egyik legérdekesebb, és egyben legvidámabb áramlástani kísérlete.


Az egyik konténerben műanyag fürdőszobai játékok voltak: összesen 29 ezer darab sárga kacsa, vörös hód, zöld béka és kék teknős. Kiszabadulásuk napokig tartott, mert az utólagos vizsgálatok szerint ennyi időbe telt, amíg a sós víz feloldotta az őket fogva tartó nejlonzacskók vasalását. Onnantól viszont a szökevények vélhetően többezer fős csapata elemében érezte magát: az eredetileg tervezett szerepüknek megfelelően rögvest úszni kezdtek a vízen, mégpedig irányhelyesen, Amerika felé.

Az átlagosnak tekinthető tengeri baleset híre nem vert nagy hullámokat. Az állati expedíció jelentőségére akkor figyeltek fel a szakemberek, amikor a rettenthetetlen kacsák hatfős előörse november közepén partra szállt az alaszkai Cordova város közelében. A következő hónapokban újabb és újabb deszantegységek követték őket, összesen 400 kacsát sikerült ilyen módon begyűjteni. A kacsák hosszú távú vízi fölénye tehát igen hamar kidomborodott a csapatban szereplő többi állatfajtával szemben.

Időközben a tudósok bonyolult számítógépes modellek segítségével meghatározták a kacsák pályáját, és követni kezdték vonulásukat. Kisebb mozgalom szerveződött a partot ért madarak begyűjtésére. Az Alaszkát ért sárga támadás után azonban hamarosan csend köszöntött be, és többé hírét sem hallották a gumikacsáknak.

Itt véget is érhetne a történet, ám néhány hónappal ezelőtt egy meghökkentő hír újra berobbantotta a kacsákat, a XX. század kulturális ikonjait, a köztudatba. A vízi migrációt annak idején figyelő szakember, Curt Ebbesmeyer fura felhívást tett közzé: a kacsák várhatóan közeli felbukkanásáról szólva kérte a part menti lakosokat, hogy a talált állatkákról értesítsék őt. A meghökkentő a felhívásban az volt, hogy Ebbesmeyer hol prognosztizálta a kacsák érkezését: New England és Maine partjainál. Az USA átellenes, keleti partvidékén.

Itt tartva a tájékozódásban, felvontam szemöldökömet. Az engem olyannyira jellemző, okos homlokredők párhuzamos csíkokba tömörültek. Hogy a túróba jutottak el a kacsák Alaszkából Maine közelébe - vagyis a Csendes-óceánból az Atlanti-óceánba? Rövid hitetlenkedés után végiggondoltam a szóba jöhető lehetőségeket. Egy, a hír téved: valamelyik óceán nem stimmel. Némi internetes kutakodás után úgy találtam, hogy a tudósítások túl egységesek, itt tehát nincs tévedés. Akkor viszont a kacsák valahogy átjutottak Amerikán.

A szárazföldi megoldást viszonylag gyorsan elvetettem. Igaz, tíz esztendő nagy idő, ezalatt még egy gumikacsa is sokra viheti a közismerten liberális Amerikában. Ám nem tévesztettem szem elől a tényt, hogy a szóban forgó kacsáknak csak jelzésértékű szárnyuk volt, lábuk pedig még annyi se. Maradjunk tehát az úszásnál. Át lehet-e lebegni ekkora távolságot tíz év alatt? És ha igen, merre? Talán a Panama-csatorna felé? Nem, nem, ott észrevették volna őket. A Magellán-szoros? Na ne, az nem létezik. Még hosszabb kerülőút a Horn-fokon át? Szocialista koholmány.

Hasonlóképpen el kellett vetnem az alagútfúrási opciót is. Könyörtelen logikai csapdában vergődtem. Végső kétségbeesésemben felkutattam Ebbesmeyer úr elérhetőségét és a következő tartalmú emilt intéztem hozzá:

- Az ég szerelmére, Curt, merre mentek a kacsák?

Curt Ebbesmeyer az ész embereire jellemző korrektséggel és nyíltszívűséggel sietett segítségemre. Napokon belül a postaládámban pihent a válasza, benne egy kép, a rejtély kulcsa. Egy kacsakutató barátjától beszerezte nekem a vonulás 2002-ig aktualizált térképét. És láss csodát! A kacsák az Északi-sarkon át kerülték meg Amerikát.

Azóta megtudtam, hogy az extrém északi vizeket többnyire beborító jégnek jelentős önmozgása van. Begyűjti és magával sodorja a különböző hulladékokat, majd sokéves körhintázás után egyszercsak kiveti magából őket. A kacsák is így jártak, Alaszka után egy részük visszafordult Kamcsatka felé; nagyobb részük északnak tartva átkelt a Bering-szoroson és utána - a tesztek által is igazolt módon - valószínűleg túlélte a hosszú jégbezártságot.

Átjutva az Atlanti-óceánra, egyes előőrsök egészen Angliáig jutottak, mások Izlandig és onnan indultak vissza Amerika keleti partjára. A sereg közben érthető módon megfogyatkozott, de létszáma még ma is többszázra tehető. A többiek pedig ma is az út mentén bújnak meg valahol, Alaszka elhagyott fövenyén, az északi jégpáncélban, Grönland parti haván, vagy talán egy nagy ragadozó hal gyomrában ülnek emészthetetlenül.

Itt tartunk ma. A sárga világvándorok remélhetőleg nemsokára újra feltűnnek Amerikában. Ha netántán Maine-ben ülve olvassátok ezeket a sorokat, figyeljetek nagyon: Curt Ebbesmeyer a múlt héten 100 kemény USA dollárt ajánlott fel annak, aki az első megtalált kacsáról fényképes emilt küld neki.


(x)

Szólj hozzá!

Címkék: tudomány


A bejegyzés trackback címe:

https://route66.blog.hu/api/trackback/id/tr35183490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.