Utolsó hozzászólások

  • ZöPö_: @David Bowman: Igen. A Berijev-Bartini VVA-14, ott van, amiről írtam a posztban. De sem KM, sem a... (2018.10.09. 18:20) Nagy ekranoplán poszt, 1.: Így írtok ti
  • David Bowman: @ZöPö_: Volt amelyik 6000m magasan is tudott repülni valami 500 Km/óval. (2018.10.09. 16:22) Nagy ekranoplán poszt, 1.: Így írtok ti
  • City Mouse: index.hu/belfold/2017/01/19/titokban_temettek_el_az_egykor_rettegett_elso_titkart_szegeden/ (2017.01.19. 11:07) Zadorov története
  • ZöPö_: @WLaci: bocs, nem válaszoltam neked. Tegnap kicsit(?) zaklatott voltam, a f*szbúkon is ment ez a c... (2016.05.18. 20:59) Puncsfagyi mellszőrrel
  • Petya7210: @ZöPö_: El fogadom. De ne mond már meg azt is, hogy hogy beszéljek, meg milyen az igényszintem. XD... (2016.05.18. 16:24) Puncsfagyi mellszőrrel
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

Kapcsolat

Engedély

Creative Commons Licenc

2007.10.01. 23:00 ZöPö

Ubul

Történt pedig a seregben, ahol Ubul katonatársam volt, hogy külső őrségben voltunk, egy úgynevezett "M-zárolt" telephelyen, a város határán kívül. Itt azokat a teherautókat-miket tárolták, amelyeket éles kivonulás (m, mint mozgósítás) esetén kellett volna használnunk. Egyszer ellenőrizték a nagy értékű harci technikát: a teherautók kétharmada be sem indult, az egyikből kilopták még a légrugós pilótaülést is. Szóval nyugis dolog volt, leszámítva az ügyeletes tiszti ellenőrzést, ami tíz perc volt a huszonnégy órából és mindig tudtuk pontosan, hogy mikor jön, kiszóltak a spanok jóelőre a laktanyából. Tehát meleg nyár volt, mi alig húszévesek és a hormonok csak úgy forrtak bennünk. A barátnőkben is. Így nem csoda, ha [lány] gyakran látogatta meg [fiú]-t az őrszobán, amikor [fiú] éppen nem a toronyban időzött. A padlás tökéletes helyszíne volt a röpke légyottoknak. Egyszer persze megesett, hogy Apagyi őrnagy elvtársra (Cupi bácsi, akik ismerték) épp akkor jött rá a cuppoghatnék, amikor [lány] az őrszoba vendégszeretetét élvezte. Mivel az őrnagy ets. nem volt bejelentve (bah, minő modortalanság!), [lány]-t már nem lehetett evakuálni, így Cupi bácsi vizitjét a padláson kuncogta végig, oda küldtük fel.
A nap fémpontya mégis az volt, amikor kiküldtük Ubult az országútra, hogy stoppoljon [lány]-nak egy autót, ami visszavinné őt a városba. Ubul vagy elfelejtette letenni a töltött desszantgéppisztolyt, vagy azzal bátrabbnak érezte magát, nem tudom, mindenesetre azzal ment ki integetni. Olyan jól sikerült a stoppolás, hogy három autó nem csak, hogy megállt, hanem mindjárt egymásnak is szaladt.


Leszerelvén kollégiumi szobatársam lett, tehát akár még a kormányomban is benne lehetne, de nagyon rég nem tudok róla semmit. Ubul nem a Földön élt, és ezt kéretik szó szerint venni.
 

Ubul polgári neve Nagy Sándor volt, de mindenki érezte, hogy ezt a kis alacsony, rossz tartású, pattanásos srácot nem lehet a hadvezér uralkodóval egy néven emlegetni. Talán ezért ragadt rajta az Ubul név. Ubul nem járt előadásra (minek is), egész nap a szobában aludt. Amikor leszállt az este, Ubul felkelt és a Mars térképét rajzolta ceruzával A0-ás ívekre. A Holdét már tudta fejből. Állítom, ha bekötött szemmel lerakták volna oda, körülnéz, és tévedhetetlen biztonsággal közli:
- Ez itt kérem a Mare Tranquillium. Ha a Ciolkovszkij-krátert tetszik keresni, akkor az a túloldalon van. Van itt egy jó kis leszállóhely, erre jobbra tessék...
Ubul persze az állandó hiányzása miatt elég hamar kimaradt. Amit mesélni akarok, az még az utolsó napokban történt.

A Teleki kollégium bejárata

A kollégiumban a postát a portán tették le, akinek levele vagy csomagja érkezett, ott vehette át. Ha könyvelt küldemény érkezett, azt nem rakták ki a fakkokba, hanem bemondták a hangosbeszélőbe: "X. Y., ajánlott levele érkezett, a portán átveheti". Történt egyszer, hogy édesanyám egy kis pénzt küldött nekem, talán ötszáz forintot, ami komoly összeg volt akkoriban: a gyorsvonatjegy 75 forint volt hazáig. Hallom ám a nevem a hangosbemondóból:
- ... jöjjön a portára, pénzesutalványa érkezett!
Hű de jó, gondoltam, ma este legalább négyszáz barátom lesz. Mindenre felkészülve lopakodtam a bejárat felé. Átvettem az apanázst, már épp a szobánk felé osontam vissza, amikor Ubul jött velem szembe a folyosón. Mellém lépett és hadaró, zavart hangján megszólalt:
- Petikém, Petikém, ha pénzed van, akkor azt gyorsan igyuk el, különben csak elbaszod!

Három másodpercig gondolkodtam, aztán igazat adtam neki. Rövidesen a Sárkányban ittuk a sört a Nagyállomás mellett.

2 komment

Címkék: szeged katonaság nyolcvanas évek


A bejegyzés trackback címe:

https://route66.blog.hu/api/trackback/id/tr23183026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nekemtenemmutogatol 2007.10.02. 01:17:02

ez jó. csináld.

Persze ezt már hallottam tőled élőben is, de ez mit sem számít, a betű más.

sterci 2008.05.15. 19:02:21

jaj! ezek nagyon jók voltak!