Utolsó hozzászólások

  • City Mouse: index.hu/belfold/2017/01/19/titokban_temettek_el_az_egykor_rettegett_elso_titkart_szegeden/ (2017.01.19. 11:07) Zadorov története
  • ZöPö_: @WLaci: bocs, nem válaszoltam neked. Tegnap kicsit(?) zaklatott voltam, a f*szbúkon is ment ez a c... (2016.05.18. 20:59) Puncsfagyi mellszőrrel
  • Petya7210: @ZöPö_: El fogadom. De ne mond már meg azt is, hogy hogy beszéljek, meg milyen az igényszintem. XD... (2016.05.18. 16:24) Puncsfagyi mellszőrrel
  • ZöPö_: @Petya7210: még egyszer: az egész hely rendetlen, szutykos. Lehet, hogy ez a te igényszinteden nem... (2016.05.18. 13:56) Puncsfagyi mellszőrrel
  • ZöPö_: Légy szíves, moderáld magad! Ha nem megy, én teszem még. Olvasási nehézségei d vannak? Ki mondta, ... (2016.05.18. 13:53) Puncsfagyi mellszőrrel
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

Kapcsolat

Engedély

Creative Commons Licenc

2017.03.20. 15:30 ZöPö

Sturm und Drang

Merthogy nem végzett mindenki klasszika-filológia szakon (én sem, piha!), mielőtt egyetlen szót is ejtenénk az M3 autópálya főváros alatti szakaszán szerzett irodalmi élményeimről, öntsünk tiszta vizet a pohárba és tisztázzuk, mi is az a Sturm und Drang. A Wikipédia idevágó cikkelyét idézem a Nyájas Olvasó engedelmével, némileg rövidítve:

Sturm und Drang – németül „vihar és vágy”*: a német irodalmi felvilágosodás jelentős szakaszának, egy elsősorban az 1770-es években fellépő szellemi mozgalmának az elnevezése (...) a kor­szakot „zseni-korszaknak” (Geniezeit, Genieperiode) is nevezik.
Vezéralakjai, a filozófus J. G. Herder és a költő J. W. Goethe (...) az irányzat egyik meghatározó szereplője Friedrich Schiller. Képviselői szembefordultak a francia klasszicizmus és a korai felvilágosodás irodalmának racionalista kánonjával, de általában a merev racionalizmussal és a felvilágosodás laposnak tartott emberképével is – ugyanakkor csatlakoztak a felvilágosodás szentimentális és preromantikus mellékáramlatához, amennyiben élesen bírálták a „természetellenes” társadalmi rendet és annak rendi korlátait, merev konvencióit és életidegen morálját. Nyilvánvalóan hatott rájuk Jean-Jacques Rousseau kultúrkritikája és Edward Young zsenielmélete, de a pietista vallásos hagyomány is.
A mozgalom eszmei vezérmotívumai az önmegismerés, az egyénnek mint testi-lelki egésznek a szabadsága, az érzelmek és az érzékek, az ösztönök és a spontaneitás fölszabadítása voltak. A természet megismerése és a természetközeliség minden élőnek és minden alkotásnak a forrása; az individuum természet adta képességeinek legmagasabb fölfokozása pedig a zsenialitás. Az alkotó művész mint eredeti géniusz (Originalgenie) egyszeri és összehasonlíthatatlan jelenség; az egyes népek, nyelvek és kultúrák belső lényegét pedig a hasonló jellegű ősi és népi költészetben megnyilvánuló néplélek hordozza. A mozgalom nagy hatást gyakorolt a későbbi német klasszicizmusra és még inkább romantikára, nemcsak az irodalomban, de a filozófiában is.

* a szerző megjegyzése: a „vihar és vágy” bár kétségtelenül pontos fordítása a német szavaknak, megkockáztatom, hogy a „felhőszakadás és baszdüh” plasztikusabb értelmezése lehetne a fogalomnak, minő szerencsére engem erről senki nem kérdezett meg soha.

 Hajtat tehát a Csekélyértelmű a kies Gödöllői-dombság irányába (trallala, trallala, pritty-pretty-prütty), majd nem sokkal az M0 gyűrűt elhagyva, tehát még közvetlen a főváros szellemi bűvkörében az alábbi tábla robban a retinájába:

 sturm.jpg

Két hete még némi náci szimbolika kísérte az üzenetet, melyet a közút kezelője láthatóan papírok fehér íveinek a sérelmezett területre való applikálásával igyekezett eltüntetni, az okkult ornamentika maradhatott. Az eredeti közlést tevő illető, mintegy kompromisszumként a verbális üzenetet újrafestette: STURM UND DRANG.

Annyira, de annyira szeretném tudni: vajh' valóban a XVIII. századi német irodalom nagy tisztelője lakik valahol szerényen a Sikátorpuszta és a Kukukkhegy közötti szelíd lankákon?

Az alábbi párbeszéd pusztán az írói képzelet játéka. Soha, sehol nem történt meg és a jövőben sem fog.

- Kellene valami jó szlogen! Amitől a migráncs is becsokizik azonnal.
- Ja! Mondjuk legyen benne, hogy Sturm. Tudod, Sturmabteilung, Sturmbannführer, ilyenek.
- Várj, beírom a gugliba... Itt is van: Sturm und Drang. Ez jó. Erőt sugároz. Lehet vele drasztikulálni.
- És mit jelent?
- Franc se tudja. Itt van, Gőte meg Siller... Németek, ez jó. Árja faj.
- Az kevés! Nézd meg azért, kik voltak ezek.
- Már írom is a keresőbe... Hoppá, megvan! „Nahát ha sillert csinálsz, azt meg is issza Gőte.”
- És ezt ki mondta?
- Valami Nyilas Misi.
- Nyilas? Öcsém, ez kell nekünk! Sturm und Drang! Sturm und Drang!

Még egyszer: a történet szereplői kitaláltak, mindennemű vélt vagy valós hasonlóság a valósággal pusztán a véletlen műve.

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: irodalom joke história vazze!


2017.03.18. 16:30 Haas és Czicvarek

Nyúlhús

A heti halálhörgéses NÉBIH-sztori, röviden, a feltételes módokra tessenek figyelni, nehogy kiderüljön, hogy nem is úgy volt, aztán a szegény zugblogger meg mehet a sittre, ugye:

Ráment a nyúlhússal foglalkozó üzletek ellenőrzésére a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih), amely pénteken arról adott ki közleményt, hogy három olyan boltot ellenőrzött, ahol legálisan árulnak nyulat, továbbá egy olyan üzemben is jártak a hatóság emberei, ahol úgy árultak nyúlhúst, hogy egyáltalán nem lett volna szabad. 
A Vásárcsarnokban három, nyulat árusító üzletben összesen 60 kiló húst foglaltak le, mert az árusok nem tudták igazolni, hogy honnan származik a termék, és az sem volt egyértelmű, hogy az előírásoknak megfelelő járművekkel szállították a boltokba. A Nébih ellenőrei mindezért több százezer forint bírságot is kiszabtak.
A HavariaPress szerint viszont úgy tudja, hogy egy gyógyszeripari alapanyaggyártó cég adta el egy veszélyes hulladékokat megsemmisítő cégnek az állatkísérleteik során elhalt nyulakat. Ők viszont továbbadták egy dél-pesti vágóhídnak ezeket a tetemeket. Ott megnyúzták, őket, és a fővám téri Vásárcsarnok három hentesüzletének adták tovább az árut veszélyes hulladék helyett emberi fogyasztásra alkalmas húsként. Állítólag a hamisított bizonylataikból valahogy arra is rájöttek, hogy elegánsabb budapesti éttermek és magánemberek vették meg főleg ezt a hulladékot.
Ennél tömegre nagyobb fogás volt egy állati eredetű melléktermékeket gyűjtő cégnél, amely az elvéreztetett nyulak nyúzása és a tetemek elszállíttatása helyett kutyaeledelként árulta a nyulakat.
Az csak egy dolog, hogy erre nem volt semmilyen engedélyük, de a Nébih ellenőrzése szerint az üzem sem volt olyan állapotban, hogy onnan akár csak a kutyájának ételt vegyen az ember: a nem mindenhol mosható padlóra és falakra rászáradt a vér, a dolgozók ruhája is szennyezett volt, az egész üzemben pedig csak egy tábori vécé volt, meleg víz azonban nem. Akinek van hozzá gusztusa, mindezt megnézheti a hivatal szokásos horrorvideóján.

Az Index.hu cikkét teljes terjedelemben, beágyazott horrorvideóval egyetemben ide kattintva olvashatod.

Csodálkozok én? Újkeletű ez a dolog? Nem. Nil novi sub sole. Már Rideg Sándor idején is így volt:

 Nézzük inkább a fogyasztásra alkalmas nyulakat. Alább bemutatom Mariska dédnagymamám legendás nyúlpástétomának receptjét, először fakszimile, ahogy Pestszentlőrincen lejegyezte az 1934-es naptár egy októberi hetének hátlapjára (és egy kicsit az elejére is). Ne kérdezzétek, ki és miért vágta körbe és mi lett a lap többi részével, az biztos, hogy kárba nem veszett, mert semmit ki nem dobunk, amit még használni lehet.

Betűhű átiratban:

30 deka disznóhús
10-15 d. császárhús
1 zsömle
1 tojás
1 kávés kanál mustár

a nyulhus zöldséggel - babér levéllel
feketebors és szegfűbors jön bele

ha megfőtt ugy a disznó hussal együtt le lesz darálva a zsömle szintén - azután a tojás 5 deka vaj - mustár - bors - csöp majoránna pár szem köménymag finomra törve és jól át dolgozva
a léből hozzá venni hogy könnyű massza legyen - cipó alakban
morzsával meghintve
kisütjük

Láthatóan sietve jegyezte le, semmi olyat nem írt fel, ami egy gyakorló háziasszony számára magától értetődő. Nyúl alatt természetesen elejtett vadnyulat kell érteni, házinyúl akkoriban nem nagyon volt. Az egész nyulat megfőzi zöldségekkel, babérlevéllel, fekete- és szegfűborssal, mintha vadast készítenénk. Ha megfőtt, kicsontozva a disznóhússal, császárszalonnával és a zsömlével ledarálja. Ha emlékeztek a régi, öntöttvas húsdarálókra, azokhoz kétféle tárcsa volt rendszeresítve, na ehhez kellett a kisebb lukú, finomabb. A zsömlét természetesen be kellett áztatni előtte.

Nem derül ki, mi történt a kifőtt zöldséggel illetve a lével. A murok a drága Ozsváth Pali bátyám szerint isteni eledel, ő biztosan jó étvággyal béfalta volna, úgy magában. A főzéshez nyilván kellett só, a darált masszához nem tudom, a szalonna maga sós, meg a főzésből hozzávett lé is.

Cipó alakban - ez alatt domború, hosszúkás cipót értsünk, gömbölyded formát, nem széttaposott kozákkucsmát.

Mi történt a nyúl belsőségeivel? (Szív, máj, tüdő, vese.) A kortárs "Az Új Idők második receptkönyve" (600 kitűnő recept. Összeállította az Új Idők szerkesztősége. Budapest, 1934. Singer és Wolfner.) a belsőségeket kevés vöröshagymás zsíron puhára párolni és a nyúlhúshoz hozzáadni rendeli. Ugyanez a forrás háromszor daráltatja át a masszát, a lével együtt, magyarán igen kevéske vízben pároltatik.

Szólj hozzá!

Címkék: gasztro állat história vazze!


2016.08.31. 11:30 ZöPö

Akit nem lehetett kinyírni

 

 

Ra-ra-Rasputin
Lover of the Russian queen
They put some poison into his wine
Ra-ra-Rasputin
Russia's greatest love machine
He drank it all and said, I feel fine

Ra-ra-Rasputin
Lover of the Russian queen
They didn't quit, they wanted his head
Ra-ra-Rasputin
Russia's greatest love machine
And so they shot him 'til he was dead

Na, vegyük szépen sorra!

  1. Először előre megfontolt, aljas szándékkal borban és süteményekben annyi ciánt vittek be a szervezetébe, amennyi nem hogy egy lovat, hanem egy egész ménest kiirtott volna, ő viszont vígan lakmározott tovább.
  2. Ezután a házigazda Juszupov herceg közelről rálőtt, Raszputyin símán állva maradt majd kiment az udvarra.
  3. Ott Puriskevics szintén rálőtt (Puriskevics vagy Juszupov konkrétan fejbe is lőtte), ezt követőleg Puriskevics és Pavlovics nagyherceg urak folytatólagosan, társtettességben tettleg bántalmazták, botokkal péppé verték még a híres és közismert péniszét is.
  4. Mivel Raszputyin az előzmények ellenére tovább mozgott, egy léken keresztül halmazatilag a Néva jege alá lökték, sérelmére.

A boncolás során vizet találtak a tüdejében, tehát a vízbe dobásakor még lélegzett. Oh, those Russians.

Szólj hozzá!

Címkék: zene tudomány história


2016.07.10. 22:00 Haas és Czicvarek

Gasztro: a szegedi Tóth

Mert így hívtuk csak, hogy A Tóth. Minek cifrázni, tudta mindenki, miről van szó. Van azért neki tisztességes, hivatalos neve is: Alsóvárosi Tóth Vendéglő. Van fészbúkja is.

Mert úgy volt az hajdanán, mikor vékonypénzű diákok voltunk a napfény városában, hogy ha már minden pénzünk elfogyott, akkor bulit hirdettünk estére az albérletbe. Arra aztán eljöttek jó sokan, hozták a piákat, de a kiürült flaskákat soha nem vitte el senki. Nem kellett másnap egyebet tenni, mint azokkal az első boltot felkeresni és visszaváltani őket. Akkor az összegyűlt summával lehetett menni a Tóthba. Ha összejött tíz forint, akkor bableves lett a menü, ha tizenöt, akkor már babgulyás. És a finom, friss, puha kenyeret nem számolták. Mennyei étek volt az, bizony mondom néktek.

szeged.jpg

Az egész úgy kerül ide, hogy az Édessel meg a Kedvessel mindhárman a szegedi felsőoktatást frekventáltuk (persze diszjunkt intézményekben és időintervallumokban), szombaton úgy döntöttünk, hogy hallé fogyasztással egybekötött nosztalgikus sétát teszünk az imádott városban. Rossz ötlet volt. Egymás után pattantunk le az ismert ó- és újszegedi éttermekről, szombat délben sehol nem akadt három szék egy kisasztalnál három pesti jöttmentnek. Mindenütt esküvő, meg diplomaosztó, meg a jó ég tudja, milyen alkalomból összesereglett társaságokat etettek exkluzívan. Meleg is volt tegnap, ráadásul kétszer is elhaladtunk az aktuális és folyamatban lévő lakástűz mellett, ha nem lettem volna kollapszus-közeli állapotban, a második körben ki is szállok megkérdezni, hogy "ég még a tűz?" (ennek sztorija van, talán majd egyszer elmesélem, kit idéztem - volna).

A folyamatos önostorozás szüneteiben megpróbáltam a Szegeden töltött hat évemre koncentrálni, amikor is azért (sokak bánatára, kevesek örömére) éhen nem haltam egyszer sem és a Boldogasszony sugárút felé vettem az irányt. A Béke Tanszék zárva volt, úgyhogy továbbhaladtam a Nagyállomás irányába. Ez végre sikeres manővernek bizonyult. A Tóth ott volt, nyitva volt, volt előtte öt méteren belül megfelelő méretű parkolóhely a rokikártyás pestieknek, beültünk hát a kellemesen szellős, árnyékos teraszra.

Nagyon jól tettük.

Kedves, családias kiszolgálásban volt részünk, frissen készült, igen finom, mondhatni hibátlan ételeket kaptunk rövid idő alatt. Az étlap szerint kaphattunk volna halászlét is, de megsértődtünk (a hallevesre) és inkább nem azt választottuk. Az Édes és én csülköt kértünk pékné módra, a madárétkű Kedves rántott karfiolt. Jó, ez utóbbit nehéz elrontani, de az említett előzmények után egy tökéletesen elkészített, friss karfiolnak is nagyon tud örülni az ember gyermeke.

Értékelés:

  • Pozitív: a csülök mellé tálalt sült krumpli.
  • Negatív: na, itt most nehéz helyzetben vagyok. Eredetileg az volt a koncepció, hogy minden értékelt helyről írunk valami rosszat is, hadd lássák a népek, milyen hűde objektívek is vagyunk mi. És most azt érzem, hogy bármit hoznék fel kifogásnak a Tóthtal szemben, az igazságtalan, hamis lenne. Több, mint huszonnégy óra elteltével egyetlen dolgot tudtam kiizzadni csak: én ittam meg az utolsó palack citromos-alkoholmentes sört. Ha kértem volna még egyet, nem adtak volna. Skandallum. (Ebből remélem, érzékelhető, mennyire komoly ez a kifogás. :-))

Konklúzió: ide még visszajövünk, másnak is ajánljuk. +2 pont.

Korábbi gasztro: Mango Mediterrán Étterem & Bár

A fenti fényképen kékben az Édes, sárgában én, a Tisza-parton készítette a Kedves.

Szólj hozzá!

Címkék: utazás gasztro szeged nyolcvanas évek


2016.05.19. 23:00 ZöPö

A repceföld és az adatbiztonság

Attack

Évtizedekkel ezelőtt kísértett az agyamban egy kép: dimbes-dombos sárga repceföld közepén zöld bokor, nyári napsütés, kék ég. Tudtam, hogy én ezt a beállítást láttam már valahol és nagyjából sejtettem is, hogy a Bakonyban. Autóval, gyalogosan jártam keresztül-kasul a Balaton-felvidéket éveken át, míg végül 2007-ben nagy boldogan megtaláltam a helyet és el is készítettem a felvételt. Abban az évben októberben indítottam ezt a blogot, még az első hónap lelkesedésében posztot készítettem a végre realizált fotóból is. Gondosan leméreteztem az eredeti képet 480 pixel szélességűre, hogy beférjen a blog.hu általam használt egyszerű sablonjába.

sargazoldkek.jpg

 

Decay

Nem voltam egészen kezdő a digitális fotózásban, az első kompakt kamera helyett már egy ultrazoomot használtam. A képfájlokat, mint aki látott már adatvesztést, meg mint akinek a merevlemeze sem túl nagy, gondosan kiírtam CD-re. Legalább kettőre. Képzelheted a CD-halmokat az asztalom környékén… Abban az évben nagyot zuhant a winchesterek ára, elhatároztam, hogy beruházok én is egy nagyobbacskába, aztán nem hetente sütök CD-t, hanem évente egyszer DVD-t (mert alapvetően azért nem akartam lemondani a biztonsági másolatokról). A végül megvásárolt típust alkatrészkereskedelemmel és PC tuningolással foglalkozó barátom ajánlotta. „Nagyon megbízható típus, három év cseregarancia van rá!” – dicsérte. Szkeptikusan megjegyeztem, hogy mit csináljon a három év garanciájával, ha telepakolom a vinyót a képeimmel, aztán elszáll. [CENSORED] az újat, azon nem lesznek rajta a képeim.

És pontosan ez történt.

2007. december 26-án, karácsony másnapján – ami ugye nekem a születésnapommal van súlyosbítva – a winchester fogta magát, megállt és többé soha nem indult el. A következő öt napban terveztem amúgy, hogy DVD-re írom az az évi termést.

 

Sustain

Hogy ép ésszel kibírjam, megpróbáltam értelmet adni a történetnek. Mit akarhatott közölni velem a Jóisten ezzel? Nem veszett el minden képem. Ami még benne volt a fényképezőgépben, az utolsó nagy családi karácsonyi ebéd, amin még mindenki, tényleg mindenki ott volt, annak a képei megmaradtak. Kata és Béla esküvőjének a képei megvoltak hiánytalanul. Nyáron Parajdon a drága Pali bácsi, a székely ezermester, bizony büszke volt a tudományára, minden este, amikor csíki sör mellett megnéztük az aznapi fotóinkat, mindet kiírta CD-re. Akkor úgy gondoltam, feleslegesen, de tiszteletből ráhagytam a derék góbéra. Az Isten ujja volt, amikor legközelebb mentünk, harcsabajsza alatt mosolyogva levette nekem a polcról, megvoltak azok is. Ami visszavonhatatlanul elveszett, az az évtizedeken át keresett bakonyi repceföld képe. Megmaradt az ide, a blogba feltöltött 480 pixeles változat, illetve egy laborban, professzionális gépekkel készített 24x36 cm-es nagyítás papíron (az erdeti kép 480 képpontnál szélesebb változata erről lett visszaszkennelve). A képeimet pedig azóta legalább három merevlemezen őrzöm, fizikailag különböző helyeken. Ha valakit érdekel, mesélek erről is.

 

Release

Maradt tehát az évtizedeken át keresett Tökéletes Kép fájó hiánya. Nos, én azóta zarándok lettem. Évente többször felkeresem azt a mezőt és fényképezem rendületlenül. Akár kalászossal vetették be éppen, akár ugaron van vagy hó borítja. Azóta a harmadik fényképezőgépem van. És mit szóltok hozzá, idén végre újra repcével vettették be a földet. Azt már látom, hogy ugyanolyan soha nem lesz még egyszer, úgyhogy a missziónak soha nem lesz vége. Szeretnék például egy teljesen hófödte verziót, arra ugye most várni kell kicsit. Jó lenne egyszer úgy elkapni, hogy éppen dolgoznak rajta. Vagy egy állat bóklászik...

Jöjjenek a képek, készítés szerint időrendi sorrendben – kattintásra most kicsit nagyobbak, mint 480 pixel.

 

Szólj hozzá!

Címkék: fotó balaton gépház internet utazás számítógép