Utolsó hozzászólások

  • City Mouse: index.hu/belfold/2017/01/19/titokban_temettek_el_az_egykor_rettegett_elso_titkart_szegeden/ (2017.01.19. 11:07) Zadorov története
  • ZöPö_: @WLaci: bocs, nem válaszoltam neked. Tegnap kicsit(?) zaklatott voltam, a f*szbúkon is ment ez a c... (2016.05.18. 20:59) Puncsfagyi mellszőrrel
  • Petya7210: @ZöPö_: El fogadom. De ne mond már meg azt is, hogy hogy beszéljek, meg milyen az igényszintem. XD... (2016.05.18. 16:24) Puncsfagyi mellszőrrel
  • ZöPö_: @Petya7210: még egyszer: az egész hely rendetlen, szutykos. Lehet, hogy ez a te igényszinteden nem... (2016.05.18. 13:56) Puncsfagyi mellszőrrel
  • ZöPö_: Légy szíves, moderáld magad! Ha nem megy, én teszem még. Olvasási nehézségei d vannak? Ki mondta, ... (2016.05.18. 13:53) Puncsfagyi mellszőrrel
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

Kapcsolat

Engedély

Creative Commons Licenc

2016.07.10. 22:00 Haas és Czicvarek

Gasztro: a szegedi Tóth

Mert így hívtuk csak, hogy A Tóth. Minek cifrázni, tudta mindenki, miről van szó. Van azért neki tisztességes, hivatalos neve is: Alsóvárosi Tóth Vendéglő. Van fészbúkja is.

Mert úgy volt az hajdanán, mikor vékonypénzű diákok voltunk a napfény városában, hogy ha már minden pénzünk elfogyott, akkor bulit hirdettünk estére az albérletbe. Arra aztán eljöttek jó sokan, hozták a piákat, de a kiürült flaskákat soha nem vitte el senki. Nem kellett másnap egyebet tenni, mint azokkal az első boltot felkeresni és visszaváltani őket. Akkor az összegyűlt summával lehetett menni a Tóthba. Ha összejött tíz forint, akkor bableves lett a menü, ha tizenöt, akkor már babgulyás. És a finom, friss, puha kenyeret nem számolták. Mennyei étek volt az, bizony mondom néktek.

szeged.jpg

Az egész úgy kerül ide, hogy az Édessel meg a Kedvessel mindhárman a szegedi felsőoktatást frekventáltuk (persze diszjunkt intézményekben és időintervallumokban), szombaton úgy döntöttünk, hogy hallé fogyasztással egybekötött nosztalgikus sétát teszünk az imádott városban. Rossz ötlet volt. Egymás után pattantunk le az ismert ó- és újszegedi éttermekről, szombat délben sehol nem akadt három szék egy kisasztalnál három pesti jöttmentnek. Mindenütt esküvő, meg diplomaosztó, meg a jó ég tudja, milyen alkalomból összesereglett társaságokat etettek exkluzívan. Meleg is volt tegnap, ráadásul kétszer is elhaladtunk az aktuális és folyamatban lévő lakástűz mellett, ha nem lettem volna kollapszus-közeli állapotban, a második körben ki is szállok megkérdezni, hogy "ég még a tűz?" (ennek sztorija van, talán majd egyszer elmesélem, kit idéztem - volna).

A folyamatos önostorozás szüneteiben megpróbáltam a Szegeden töltött hat évemre koncentrálni, amikor is azért (sokak bánatára, kevesek örömére) éhen nem haltam egyszer sem és a Boldogasszony sugárút felé vettem az irányt. A Béke Tanszék zárva volt, úgyhogy továbbhaladtam a Nagyállomás irányába. Ez végre sikeres manővernek bizonyult. A Tóth ott volt, nyitva volt, volt előtte öt méteren belül megfelelő méretű parkolóhely a rokikártyás pestieknek, beültünk hát a kellemesen szellős, árnyékos teraszra.

Nagyon jól tettük.

Kedves, családias kiszolgálásban volt részünk, frissen készült, igen finom, mondhatni hibátlan ételeket kaptunk rövid idő alatt. Az étlap szerint kaphattunk volna halászlét is, de megsértődtünk (a hallevesre) és inkább nem azt választottuk. Az Édes és én csülköt kértünk pékné módra, a madárétkű Kedves rántott karfiolt. Jó, ez utóbbit nehéz elrontani, de az említett előzmények után egy tökéletesen elkészített, friss karfiolnak is nagyon tud örülni az ember gyermeke.

Értékelés:

  • Pozitív: a csülök mellé tálalt sült krumpli.
  • Negatív: na, itt most nehéz helyzetben vagyok. Eredetileg az volt a koncepció, hogy minden értékelt helyről írunk valami rosszat is, hadd lássák a népek, milyen hűde objektívek is vagyunk mi. És most azt érzem, hogy bármit hoznék fel kifogásnak a Tóthtal szemben, az igazságtalan, hamis lenne. Több, mint huszonnégy óra elteltével egyetlen dolgot tudtam kiizzadni csak: én ittam meg az utolsó palack citromos-alkoholmentes sört. Ha kértem volna még egyet, nem adtak volna. Skandallum. (Ebből remélem, érzékelhető, mennyire komoly ez a kifogás. :-))

Konklúzió: ide még visszajövünk, másnak is ajánljuk. +2 pont.

Korábbi gasztro: Mango Mediterrán Étterem & Bár

A fenti fényképen kékben az Édes, sárgában én, a Tisza-parton készítette a Kedves.

Szólj hozzá!

Címkék: utazás gasztro szeged nyolcvanas évek


A bejegyzés trackback címe:

http://route66.blog.hu/api/trackback/id/tr178879436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.